Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

116 Igazgatóság tag felelőssége csődkérés elmulasztásánál. A K. T. 189. §. második bekezdése a K. T. tizedik címének, tehát ebben a 187. §-nak rendelkezését megszedő igazgatósági tag kártérítési felelősségét kifejezetten megállapítván, ez a kártérítési felelősség az ok és okozat azonossága folytán nyilvánvaló, amidőn az igazgatósági tag a csődkérvény benyújtását a Csődt. 244. §-ának rendelkezése ellenére mulasztja el. Az idézett törvényszakasaz szerint, ha a kereskedő vagy kereskedelmi társaság fiztéseit megszüntette, azt a csőd megnyitása végett tartozik haladéktalanul az .illetékes törvényszéknek bejelenteni. (Kúria P. IV. 407/1938/44.) Alaptőke felének elvesztése. Minden évben nagyobb összegre rúg a veszteség, mint az alaptőke fele. Az a körülmény, hogy az igazgatóság tagjai ezekben az években a részvénytársaságnak további fennállása vagy feloszlása kérdését a közgyűléseken fel nem vetették, a K. T, 218. §. 7. pontjába ütköző vétkességük megállapítására egyedül is alkalmas. (Kúria P. IV. 3502/1942.) Hitelező tudomása a r. t. helyzetének megingásáról. Az a körülmény, hogy a felperes és jogelődje a Kőbányák Tt, fizetési nehézségeiről tudott, nem jelenti egyúttal azt is, hogy a felperes és jogelődje a hitelezés időtartama alatt tudott volna arról is, hogy a Kőbányák Rt. alaptőkéje felét elvesztette vagy tartozásai vagyonát meghaladták. Egymagában abból, hogy a felperes hasonló kőbánya vállalatának közeli fekvésénél, szakismereténél és korábban a Kőbányák Rt-nál viselt igazgatói állásánál fogva, továbbá úgy a felperes mint jogelődje, !£. Emil, a hosszabb ideig tartó üzleti összeköttetéseknél és a vállalat telepén tett személyes látogatásaiknál fogva a Kőbányák Rt. üzemi épületeit, berendezéseit és felszerelését ismerték: még nem következik az, hogy a felperes és jogelődje a hitelezési időtartam alatt tudták volna azt, hogy a Kőbányák Rt. alaptőkéje felét elvesztette vagy tartozásai ragyonát meghaladták. Ennek megállapítása ugyanis nemcsak a vállalat ingó és ingatlan vagyontárgyainak mibenlététől, hanem azoknak mindenkori értékelésétől és ennél az értékelésnél annak megbírálásától függ, hogy az úzetn gazdaságos fennmaradásának lehetősége a vállalat c'sszes külső és belső viszonyainak figyelembe vételével a rendes kereskedői gondosság megítélése szerint fennállott vagy megszűnt-e. A részvénytársaság egész üzleti helyzetének ilyen megbírálása pedig felperesnek és jogelődjének módjában nem állhatott. Azt, hogy a felperes a részvénytársaság alaptőkéje felének elvesztéséről vagy anyagicsődjéről tudott volna, kizárja maguknak az alpereseknek előadása, akik azt vitatják, hogy a felperes a részvénytársaság részvényeinek 49%-át még az 1931. év május-június havában is 100.000 pengőre értékelte. Téves az alpe-