Mátéffy József - Bede Béla (szerk.): A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata (Budapest, [1947])
Korlátolt felelősségű társaság 155. Az elsőbíróság végzésének helyes megállapítása szerint az állandó bírói gyakorlat a „Magyar" szónak a cégszövegbe való felvételét csak olyan vállalatnak engedi meg, mely nagy anyagi erejénél és szervezeténél fogva az egész ország gazdasági életére kiható nagyarányú tevékenységet fejt ki. A jelen esetben ezek a körülmények megállapíthatók. A szövetkezet bemutatott alapszabályainak 3. §-a szerint ugyanis a szövetkezet célja: közös üzletkezeléssel és kölcsönösség alapján a Szövetkezet tagjai által Magyarországon termelt sajt és egyéb termékek külföldi értékesítéséről való gondoskodás. Igaz ugyan, hogy a szövetkezetnek ezidőszerint a bemutatott tagjegyzékből megállapíthatólag a pótalakuló közgyűléskor csak nyolc tagja volt 233 darab üzletrésszel, tagjai azonban kivétel nélkül olyanok akik a sajt és tejtermékgyártás terén az ország gazdasági életére kiható és köztudomás szerint nagyarányú tevékenységet fejtenek ki. Ezeknek a tagoknak a külföldi értékesítés szempontjából való szövetkezése pedig biztosíték arra, hogy a szövetkezetnek a kivitel terén is országos jelentősége és az ország gazdasági életére kiható tevékenysége lesz, tekintet nélkül arra, hogy a szövetkezet üzletrésztőkéje aránylag alacsony. Ezt a megítélést megerősíti az is, hogy a földmüvelésügyi miniszter az 1938. évi július hó 16. napján kelt 116.718/1938. IV/A-2. számú határozatával a maga részéről is indokoltnak tartja és kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy a magyar sajtkivitel egységes lebonyolítása céljából alakult szövetkezet cégszövegébe a „Magyar" jelzés felvétessék, ezért az ítélőtábla a „magyar' szónak a cégszövegbe való felvételét megengedhetőnek ítéli. (Bp. T. P. VI. 4351/1939/llL, Cg. 40.145. sz. ü.) 156. Megengedhetőnek találta az ítélőtábla a „magyar" szónak a cégszövegbe való felvételét is, mert a 100.000 pengő törzstőkével rendelkező kft. olyan tőkeerős vállalkozás, amely ügyleteit a társasági szerződés szerint nemzetközi viszonylatban bonyolítja le, — ez pedig indokolttá teszi ai cég magyar voltának a cégszövegben való kiemelését. (Bp. T. P. VI. 10.417/1939/31., Cg. 35.846. sz. ü.) 157. A bejegyezni kért cégszövegben felvett „Magyar" szót azi ítélőtábla nem minősíti vezérszónak mert azt a felfolyamodó jelzőként és annak kiemelésére kívánja használni, hogy a szövetkezet magyar vállalkozás. Egymagában ez a tény és cél még nem indokolja a ,.Magyar" toldat használatlát, mert ebben az esetben a „Magyar" szót minden olyan cég igényelhetné, amelyet' magyar állampolgárok alapítanak, tehát minden magyar vállalkozás. Még pedig éppen a magyar kereskedelem és magyar ipar bel- és külföldi tekintélyének és hírnevének megóvása érdekében alakult ki az a bírói gyakorlat, hogy: a „Magyar" szó a cégszövegben csak akkor alkalmazható, ha a vállalat terjedelme, tevékenységének köre, gyártmányainak jellegzetessége stb. ez;t indokolják. (Bp. T. P. VI. 1087/1945/5., Cg. 48.213. sz. ü.) 158. A felfolyamodó részvénytársaság — alaptőkéje és tőketartaléka együttvéve — 150.000 pengő, tehát a cég a rendelet által előírt legkisebb tiszta vagyonnal rendelkezik. Minthogy ezek szerint a felfolyamodó cég a kis tőkeerejű részvénytársaságok közé tartozik, cégében az olyan toldat, mely arra enged következtetni, hogy a hasonló üzletkörű vállalatok közül kiemelkedő jelentőséggel bír, e cégre nézve — tekintve tőkeerejét — hangzatos. Mivel — amint a törvényszék helyesen megállapította — a „hazai" toldat valamely céget a hasonló üzletkörű cégek körül terjedelme és tőkeerejére nézve kiemeli és minthogy a felfolyamodó cég a hasonló vállalatok között —• tekintve tőkeerejét — nem bír kiemelkedő jelentőséggel, az ítélőtábla a felfolyamodásnak nem adott helyet. (Bp. T. P. VI. 10.328/1935/61., Cg. 24.966. sz. ü.)
