Mátéffy József - Bede Béla (szerk.): A cégbejegyzési eljárás és bírói gyakorlata (Budapest, [1947])

60 Korlátolt felelősségű társaság részéről ellenjegyzett magánokiratot követel, tehát vagy az előbb, vagy az utóbb emhtelt okiratot kell a bejelentéshez eredetiben vagy hiteles másolatban csatolni. Ez a torvény eszerint a szerződés tárgyára figyelemmel állapítja meg azt, hogy a bejegyzéshez milyen okirat bemutatása szükséges. Az 1886. évi VII. törvénycikk 21. §-a viszont arról intézkedik, hogy milyen okuattal történhetik bizonyítás, ha a szerződő felek házastársak, vagy jegyesek. Az a törvényes szabály, mely az ügylet tárgya szerint állapítja meg azt, hogy a bizonyítás milyen okirattal történhetik, kifejezett rendelkezés híján nem érinti a hatályát annak az előző törvényes rendelkezésnek, mely a szerződő személyek szerint állít fel szabályokat, mert a szabályozás köre, tere nem azonos. Minthogy pedig Schr. Ferenc és neje között kötött korlátolt felelősségű társasági szerződlés az előzök szerint az 1886. évi VII. törvénycikk 21. §. b) pontjában említett házastársak által egymás részére kiállított, s harmadik személlyel szemben használt okiratnak minősül, figyelemmel ennek az okiratnak az 1930. évi V. törvénycikk 21. §. utolsó bekezdéséből, 24. §-ából és 30. §. utolsó bekezdéséből is megállapítható harmadik személyekkel szemben is használtnak tekintendő voltára: azért helyes az elsőbíróság elutasító döntése, mert a társasági szerződés az 1886. évi VII. törvénycikk 21. §. {b. pontja) követelményeinek nem felel meg. Alaptalan a felfolyamodásban foglalt az az érvelés, hogy, mert a cégbíróságok a közkereseti társaság bejegyzésénél nem követelnek a házastársaktól közjegyzői okiratot, annak ebben az esetben sincsen helye. Ennek a felhívott bírói gyakorlatnak ugyanis az az oka, hogy a társasüzlet alapítása nem minden esetben feltételezi az 1886. évi VII. törvénycikk 22. §. a)—c) és 23. §. a) pontjában említett jogügyletek létrejöttét, melyek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges és a kereskedés együttes megkezdése még nem jelenti, hogy a házastársak, mint ilyenek közötti vagyoni viszonyok szabályozásának szüksége is fennforog, ha pedig a jogügyletek érvényességének kutatására ekként nincs előre is feltételezhető kellő ok, a cégbíróságok nem is kívánhatják, hogy a házastársak szerződésüket okirattal bizonyítsák, mert a K. T. 64. és 125. §-ai értelmében különben a szerződés érvényességéhez és a bejegyzéshez okirat nem szükséges. Sőt maga a; bejegyzés sem érvényességi kelléke a társaságok létrejöttének. Ámde korlátolt felelősségű társaság esetében a már elmondottak szerint minden esetben okirati bizonyítás kell, ami házastársak között csak közjegyzői okirattal történhetik, a fent említett gyakorlat alkalmazása tehát ebben az esetben helyt nem foghat. (Bp. T. P. VI. 3004/1932/5., Cg. 33.459. sz. ü.) Amennyiben a házastárs stb. utólagosan pótszerződéssel lép be a társaságba, nem szükséges az egész szerződést közjegyzői okiratba foglalni, hanem elegendő csupán a csatlakozás közjegyzői okiratba foglalása (Bp. P. VI. 12.926/1938.), 128. Az 1930 : V. tc. 2. §-ának az a rendelkezése, hogy a társasági szerződés közokirat, vagy valamennyi társasági tag által aláírt és bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges, — nem rontja le a felek személyével kapcsolatos egyéb törvényi rendelkezések hatályát. Mindazon esetekben tehát, amikor házastársak szerződnek egymással és azt, mint bizonyító okiratot, harmadik személyekkel szemben felhasználják, — a szerződés, mint bizonyító okirat, — az 1886 : VII. tc. 21. §-ának b) pontja kifejezett rendelkezése folytán csak közjegyzői okirat lehet. Nem kétséges, hogy az adott esetben G. Károly és G. Károlyné mint házastársak, egymással is szerződtek és ezt a szerződést harmadik szerződő társukkal, idősb G. Károllyal szemben is bizonyítékul felhasználják,