Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

76 hette volna, hogy az elővételi jog gyakorlása útján meg nem vett új részvények fedezeti vétel útján való pótlásával felmerült ezt a differenciát melyik fél viselje. Ezek az alkudozások a felperesnek a fedezeti vétel eszközlésére vonatkozó kötelezettségének elmulasztását nem menthetik. Abból, hogy a felperes ily fedezeti vételt nem eszközölt, az következik, hogy a felperes az alperestől kártérítésként csak az elővételi jognak kellő gondossággal történt értékesítésével elérhető összeg kiszolgáltatását követelheti. Minthogy pedig a fent kifejtettek szerint az elővételi jog Fiúméban lett volna gyakorolandó s ebből kifolyólag értékesítendő is, — s így a K. T. 32Ö. §. 1. bekezdésére figyelemmel az elővételi jog eladásáért elérhető volt összeg lírában kártalanítandó, — a kir. ítélőtábla a kártérítés összegének megállapításánál a felperes által a felebbezési tárgyaláson csatolt és alperes által is helyesnek elismert azt a kimutatást tekintette irányadónak, amely szerint az elővételi jog az annak gyakorlására nyitva álló időben (1920. június i5—21. között) i3o—200 líráért volt értékesíthető, s ennek i65 lira középárfolyamát véve alapul, az alperes kártérítési kötelezettségének mérvét az 5o drb. régi részvény u(án 825o lírában állapította meg. (Bp. T. 2823/192/i.) Az adott esetben a letéteményes bank hibájából a letevő részvényesnek az elővételi jog gyakorlására adott megbízása hiúsult meg s ennélfogva a kártérítés tárgya nem az elővételi jogoknak ellenértéke, melynek megtérítéséhez a letevő részvényesnek az elővételi jog gyakorlására szóló megbízás nélkül is igénye lenne, hanem tőzsdei árúkról lévén szó, az a különbözet, amely a fedezeti vétel lehetőségének megnyíltakor a 25 drb új kibbcsájtású részvény tőzsdei ára és azon összeg között jelentkezik, amelybe e részvények a tervbe vett joggyakorlási művelet zavartalan lebonyolítása mellett a felperesnek belekerültek volna. Csupán az az értékkülönbözet jár felperesnek kártérítésül, amely egyfelől azon összeg között, amelybe a 2 5 drb második kibocsátású részvény a felperesnek belekerült volna, másfelől azoknak tőzsdei középára között mutatkozott akkor, amikor a felperes káráról értesülvén, a részvényeket fedezcíi rétel útján megszerezhette volna. (Kúria P. IV. 1627/1925.) Uj alaptőke teljes befizetésének igazolása. Az alaptőkefelemelés esetében a társaság alapítására vonatkozó szabályok alkalmazását a törvény nem rendeli s így az igazgatóság nem kötelezhető az új részvényjegyzésre vonatkozó eredeti aláírási felhívás bemutatására, úgyszintén annak igazolására sem, hogy az új részvények kik által s mily számmal jegyeztettek s hogy azokra kik s mikor, mily öszszeget fizettek be. A felemelt alaptőkét feltüntető alapszabályok bejegvzéséhez az igazgatóság, amennyiben az eddig meg nem történt, a régi és minden esetben az új alaptőke teljes befizetését tartozik igazolni. Ennek igazolására pedig elegendő, ha annak megtörténtét az igazgatóság megállapítja és az erre vonatkozó igazgatósági ülés jegyzőkönyvi kivonatát a részvénytőke-számla kapcsán, vagy az igazgatóság által aláírt, s a régi és új alaptőke befizetésé! feltüntető mérlegszámlát bemutatja. (Bp. T. 8A2/1912.) Befizetés előtt nincs bejegyzés. Nem kell igazolni, kik jegyeztek s mennyit fizetlek be. Alaptőkeemelés esetében az igazgatóság nem tartozik igazolni, hogy az új részvényeket kik jegyezték, hogy ezekre kik, mikor és mily össze-