Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

G4 tokában levő G. 3., illetve neje G. K. üres forgatmányával ellátott 20 drb. eredeti részvénynek bemutatásával zálogbirtokosi minőségét kellően igazolta, s ezzel szemben annak bizonyítása, hogy a 20 drb. régi részvény jfogszerűtlen úton jutott a felperes birtokába, az alperest terheli, erre nézve azonban alperes tényeket fel nem hozott és nem bizonyított; minthogy továbbá a felperesnek mnit zálogbirtokosnak nem csak joga, de kereskedői gondosságból folyó kötelessége is zálogbaadó adósainak jogi érdekeit megvédeni és a régi részvényeknek új részvényekkel leendő kicserélését szorgalmazni, a felperesnek a régi részvények kicserélésére irányuló keresete jogos alappal bir. A felperest az új részvények szelvényei is, amennyiben pedig az itélet jogerőre emelkedéséig az 1909. évi és esetleg további szelvények már beváltattak volna, a szelvényekre közgyűlésileg megállapított évi osztalék is illetvén, a keresetnek e részben is helyt kellett adni. (Szegedi T. 3o5i/i9io., Kúria hh. P. 17V1911-) Uj részvény kibocsátási árfolyamának is a névérték a minimuma. Társasági vagyon fogalma. Határozat hátrányos volta nem megtámadási alap. Felperesnek az anyagi jogsérelemre alapított kereseti kérelme teljesen alaptalan. Ugyanis a K. T. 179. §-a (alapszabály 2 (\- §•) értelmében a rt.-nak elvitázhatatlan joga, hogy alaptőkéjét közgyűlési határozat útján felemelhesse s ezen felemelés ellen a törvény 162. §-a azt az egyedüli korlátot állítja, hogy az új részvények kibocsátását megelőzően, az eredetileg kibocsátott részvények teljesen befizetve legyenek. Már pedig felperes maga is beismeri, hogy az eredetileg kibocsátott 2 5oo drb., egyenként 200 kor. névértékű részvény az ujabbi részvények kibocsátása előtt teljesen befizettetett. Ami pedig általában a részvények kibocsátási árfolyamát illeti, e tekintetben a társaságot a K. T. 168. §-ából folyó az az egyedüli korlátozás köti, mely szerint az új részvény kibocsátási árfolyama annak névértékénél kevesebb nem lehet; — nem lehet pedig kevesebb azért, mert a most idézett §. értelmében a részvényes ezt a névértéket minden esetben befizetni tartozik, mely korlát az új részvények kibocsátása körül a felperes előadása szerint figyelembe tartatott. Egyébiránt az, hogy az új részvény kibocsátási árfolyama e korláton túl mily összegben állapíttassék meg, teljesen a rt.,-tól függ s e részben a követett eljárásról és ennek rúgóiról az egyes részvényeseknek számot adni nem tartozik. Ily körülmények között nem bir tartható alappal felperesnek az a további panasza sem, hogy tőle, mint részvényestől, a követett eljárás által a társasági vagyon egy része jogtalanul elvonatott, mert igaz ugyan, hogy a K. T. i63. §-a értelmében minden egyes részvényest a társasági vagyonnak aránylagos része illeti, azonban ezalatt a társasági vagyon alatt nem az utolsó üzleti mérleg által feltüntetett, hanem a mindenkori társasági vagyon értendő, mely vagyon pedig részint a társasági üzemmel jövő változások, részint magának a társaságnak alapszabályszerű intézkedései által folytonos hullámzásnak, emelkedésnek és apadásnak van kitéve. Következéskép csakis erre a mindenkori társasági vagyonra vonatkozik az egyes részvényeseket megillető igény jogosultság is. Másrészt a részvényeseknek a társasági vagyon jutalékra vonatkozó joga a társaság fennállása alatt nyugszik, nem érvényesíthető, e jog alapján tehát a részvényes ezen idő alatt a társasági vagyonnal nem rendelkezhetik, hanem ez a jog csakis a társaság felosztásakor válhatik, válik gyakorlativá. A most idézett §. értelmében a társaság fennállása alatt a részvényest vagyonjutaléka alapján csak az a jog illeti, hogy az alapszabály szerint fel-