Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

133 ismertette a mérleget és eredményszámlát, valamint az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentését és ezek alapján tette meg indítványát, mely ellen felperes fel is szólalt. A mérlegben kimutatott nyereségnek és a mérlegben kimutatott tartaléktőkének az igazgatóság javaslata szerint való hovafordítása magában foglalja a mérleg és a jelentések fölötti jóváhagyó határozatot, annál is inkább, mert ezeket senki sem támadta meg1. (Bp. Tsz. 3o2 12/1929.) Mérlegmegállapítás megtámadása. Az a körülmény, hogy a mérlegbe a K. T. 199. §-ának megfelelő módon felvett értékek az üzleti év utolsó napját követő, de a mérlegnek a K. T. 179. §. 2. pontjának megfelelő közgyűlési megállapítását megelőző időben csökkentek, a mérlegnek a közgyűlésen való helyesbítését csak akkor eredményezheti, ha ez a változás kétséget kizáró módon bizonyítást nyert. (Kúria 7298/1915.) Alapszabályokon alapuló osztalékjogok közgyűlési határozattal sem módosíthatók. Az alapszabályok ama rendelkezése, hogy a nyereség részben, még pedig annak legalább 5o 0/0-a a tartalékalap gyarapítására fordítandó, a fennmaradó, tehát a tartalékalap gyarapítására nem fordított összeg pedig a részvényesek között felosztandó, kötelező, parancsoló rendelkezés. Már pedig, amennyiben a társasági alapszabályok ekként intézkednek, a közgyűlésnek, habár a K. T. 179. §-a szerint a nyereség felosztása a közgyűlés hatáskörébe tartozik, valamely tag ellenzése esetén, többségi határozattal nem áll jogában a jövedelem felett eltérően intézkedni. (Kúria 7193/1915.) Megtámadása nyereség korábbi veszteségre fordításának. Felperes a közgyűlés határozatát azon az alapon támadta meg, hogy törvény- és alapszabályellenes a közgyűlés azon határozata, hogy a mérleg szerint kimutatott nyereséget nem osztalékfizetésre, hanem valamely korábbi árveszteségének pótlására használta fel. I^ven törvény- és ilyen alapszabály-intézkedés nincs. Az alapszabály igen helyesen azt határozza meg nyereségnek, ami az összes terhek, költségek, veszteségek és értékleírások levonása után fennmarad. A mérlegből kitűnik, hogy a társaságnak az 1925. évről áthozott és eddig még ki nem egyenlített oly nagy vesztesége volt, hogy azt az 1927. évi nyereség nem is fedezte. így tehát tiszta nyereség nem is volt és az évi nyereségnek az előbbi évekről áthozott veszteség fedezésére való fordítása a részvényesek osztalékigényét nem sérthette. (Bp. Tsz. 3o212/1929.) Elévülési idő, mérleg megtámadásánál. Felperes a közgyűlésnek a zárszámadás és mérleg jóváhagyása, a tiszta nyereség felosztása iránt hozott határozatát azért támadta meg, mert az alperesnek van egy betétkönyve, amely a mérlegben alperes vagyonaként kimutatva nincsen. Ezek szerint tehát a felperes a mérleg és zárszámadásra vonatkozó közgyűlési határozatot nem valamely alakszerűség mellőzése miatt támadta meg, miért is a felperes kereseti joga nem a fentidézett §-ban meghatározott rövid elévülési idő, hanem a magánjog szerinti rendes elévülési idő alatt évül el. (Kúria 982/1911.)