Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

102 síttatik' a fenti rt. igazgatósága, hogy egy haladéktalanul összehívandó rendkívüli közgyűlésen az alapszabályok oíyképeni módosítását eszközöltesse, illetve a részvényátruházás díját a részvény névértékével arányban oly összegben állapíttassa meg, mely a részvényeknek törvényben biztosított forgalmát nem zárja ki. mely össze? azonban a kezelési költségek rímén felszámíttatni szokott díjnál magasabb nem lehet. Az alapszabályoknak a fentiek szerint történendő módosításában foglalt intézkedés magába a részvényekbe is felveendő, hogy a megszerzéskor az átvevő a részvényátruházás feltételeiről minden kétséget kizáróan értesítve legyen. (Nagykikindai Tsz. 3/1^0/1908.) E. H. '332. sz. Részvényátruházás magas átiralási díjtól függővé tétele. A névreszóló részvény átruházása nem tehető függővé oly maaas títirafási díj lefizetésétől, amely a részvényforgalom megnehezítésére irányul. Egy pénzintézet közgyűlésen oly határozatot hozott, amellyel a részvényeknek eddig két koronában meghatározott átíratási díját 20 koronára felemelte. Ezt a határozatot egy részvényes megtámadta és a kir. Ítélőtábla a határozatot megsemmisítette a következő indokolással: Aziránt nincs kétség, hogy a részvényjogok átruházhatósága a részvénytársaság természetének következménye, s hogy a rt. tőke-egvesület, melynél a tagok személye alárendelt jelentőségű lévén, a részvény jog átruházhatóságának korlátot állítani nem szabad. Az a határozat, mellyel a részvény átírási díjak két koronáról 20 koronára felemeltettek, a K. T. intézkedéseibe, különösen a i63. §-ába ütközőnek tekinthető: mert bár az a kérdés, hogy a hozott határozat a részvényesekre káros-e vagy nem, a rt^-ra célszerű-e, előnyös-e. vagy sem? nem jön tekintetbe, de annak megvalósítása mégis nagyban csökkentheti a részvény-átruházás forgalmát, miután a 120 koronás névértékű részvény átíratási díjának, miről az alapszabályokban síncsen szó koronában való megállapítása a részvény értékéhez viszonyítva, túlmagas kezelési költségösszegnek tekinthető. Ezt az ítéletet a m. kir. Kúria indokaiból helybenhagyta (156/1906.) Részvényaláírási díj megállapítása igazgatóságra nem bízható. A felperesek alaposan támadták meg az alapszabályok oly módon való megváltoztatását, hogy a részvényeknek új tulajdonos nevére való átírásáért járó díjat időről-időre az igazgatóság állapítja meg. A díjmegállapításnak minden előre meghatározott támpont nélkül s a közgyűlés ellenőrzésétől függetlenül az igazgatóság tetszésére bízása alkalmat adhat arra, hlogy az igazgatóság a részvényesi jogok megszerzése elé az egyes esetekhez mérten akadályokat támaszthasson és a részvényesi jogokkal a társaság javára üzérkedjék. Minthogy az igazgatóság jogkörének ily következményekre vezethető kiterjesztése a részvények forgalmát bizonytalanná teszi és a részvényátiratási dij határozott szabályozását követelő eddigi részvénvjogi gyakorlattal is ellenkezik, a kir. ítélőtábla ezen az alapon a szóbanlévő közgyűlési határozatot megsemmisítendőnek tekintette, azt is figyelembe véve, hogy az értékviszonyok változása mellett is lehetséges volna az átírás díját o/0 szerüleg, vagy egyéb határozott mérték alkalmazásával az alapszabályokban megállapítani. (Bp. T. i56o/il924.)