Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

2 A rt. a keresettel szemben azzal a kifogással élt, hogy alapszabályai szerint az illető részvény elsősorban az előző részvénytulajdonosnak ő irányában fennálló kötelezettsége fedezetéül szolgálván, a részvényt nem köteles átírni. A kir. ítélőtábla azonban a keresetnek helyt adott a következő indokolással : Az alapszabályok i5. §-a szerint : ha a részvénytulajdonos akár mint kezes, vagy bárminő címen az intézetnél kötelezettségben áll s harmadik személy által perrel támadtatik meg, a részvény elsősorban az intézetnél fennforgó kötelezettsége fedezetéül szolgál. Az alapszabályoknak ez az intézkedése nem áll ugyan ellentétben a kereskedelmi törvény 161. §-ának rendelkezésével, miként ezt felperes vitatja ; mert a szóbanforgó intézkedés sem a részvénytársaság saját részvényének megszerzésével, sem zálogbavételével nem azonos, de ellentétben áll a Kereskedelmi Törvény 173. §-ának rendelkezésével, melyből kétségtelen, hogy a társaság a részvény átruházása körül a szóban forgó korlátozó intézkedést, mely a forgalom akadályozásául szolgálhat, nem teheti. Ezek szerint az alperes rt. a felperes szóbanforgó részvényének a részvénykönyvbe való bevezetését, a miatt, hogy a felperes jogelőde a társasággal szemben fennálló adósságát a részvény értéke erejéig ki nem egyenlítette, meg nem tagadhatta. Ezt az ítéletet a m. kir. Kúria helybenhagyta a következő indokolással : Az alperes alapszabályai i5. §-ának az a rendelkezése, amely szerint «ha a részvénytulajdonos akár mint kölcsönvevő, akár mint kezes, vagy bármi címen az intézetnél kötelezettségben áll s harmadik személy által perrel támadtatik meg, a részvény elsősorban az intézetnél fennforgó kötelezettsége fedezetéül szolgál* nemcsak, hogy a részvényeknek a K. T. 173. §-ában biztosított átruházhatóságát nem korlátozhatja, hanem tekintve, hogy alperes ezí a rendelkezést úgy értelmezi, hogy ennek alapján az adós részvényes részvényére alapszabályai alapján zálog, avagy megtartási joga van, a K. T. 161. §-ába is beleütközik és mint ilyen annajc dacára sem bír hatállyal, hogy az alapszabályokat a cégbíróság elfogadta. (Kúria öö/igoö.) A részvényes beszámítással nem élhet a névértékhátralékra irányuló köveléssel szemben. A részvényes a rt.-nak a névérték hátralékára irányuló követelésével szemben beszámítással nem élhet, mert a részvények névértéke nemcsak a rt. fennállásának létfeltételét, hanem a rt. által a vele szerződők részére bármikor előállítandó oly alapvagyont képez, melynek a társaság részére leendő befizetésére a részvényest már törvénynél fogva egyenes és feltétlen kötelezettség, vagyis oly kötelezettség terheli, hogy azt szükség esetén minden levonás nélkül a részvénytársaságnak befizetni köteles ; és ígv annak a törvény által megállapított ezen kivételes jogi természetéből következik, hogy a részvényest ezen nála kint levő alaptőkével szemoen beszámítási jog csődön kívül sem illetvén meg, azzal a cs. t. 38. §-a értelmében a rt. csődjében sem élhet. (Kúria 5017/1915.) Névértékkel szemben beszámítás. E. H. 32 8. szám. A részvényes azon kötelezettségének jogi természetéből, hogy a részvény névértékét megfizetni tartozik, következik, hogy ez-