Zöldy Miklós - Zalán Kornél - Lee Tibor (szerk.): A Kúria büntetőjogi gyakorlata. Teljes ülési határozataiban, döntvényeiben, jogegységi és egyéb elvi határozataiban (Budapest, 1948)

206 J. E. 11. bírói cognitio tárgyává tétetni kellett, mert itt nem csak az időnek naptárszerű számításáról, hanem a Btk. 94. §-ának alkalmazásáról van szó, ami csak a bíróság által gyakoroltathatik. A törvénynek léhát teljesen megfelel a sz-i törvényszék által követett az az eljárás, amely szerint a vádlott semmiségi panaszának elutasfttatása következtében az ítélet kelte (1900, február 17-c) után eltöltött vizsgálati fogság betudása és annak arányosított mértéke felől a Bp. 505. § második bekezdéséhez képest utólag és tárgyalás nélkül végzéssel határozott. Azonban a. törvényszék e határozatával megsértette a törvényt annyiban, amennyiben végzésének anyagául nemcsak azt az időt vette, ami az ítélet keltétől a Kúria elutasító végzése kelte napjáig (vagyis február 17-től április 10. napjáig) eltért, hanem a kúriai végzés kihirdetése napjáig vagyis az április 10-től, április 27-ig eltelt időt is belefoglalta határozatába; mert 1. a Bp. 494. §-a szerint az ítélet jogerőre emelkedik, ha az ítélet ellen használt perorvoslatot a bíróság visszautasította vagy elutasította; tehát a vádlottra nézve a letartóztatás április 10-én. t. i. a semmiségi panasz elutasításának napjával vizsgálati fogsági jellegét elvesztette; 2. mert az 505. § harmadik bekezdésének 1—4. pontjai hasonló esetekre nézve akként intézkednek, hogy az ítélet jogerőssé váltának időpontjától a végrehajtásig letelt idő teljesen levonandó; 3. mert az 505. § második bekezdése s?„erint hozandó végzés nem lévén egyéb, mint az ítélet pótlása, ez olyanról, amiről a bíróság ítélet hozatal esetében sem intézkedhetett voma, szintén nem rendelkezhetik. Erre nézve minden kétséget kizár az, hogy azokban az esetekben, mikben a Kúria ítéletet hozván egyszersmind a fogvatevő elitélt által a kúriai ítélet keltéig elszenvedett fogság beszámítása iránt is intézkedett, — e végső határozat kelte napjától az ítéletnek kihirdetéséig illetőleg foganatosításáig eltöltött idő felől a Bp. 505. § második bekezdésében meghatározott végzés nem hozandó, hanem a kúriai ítélet napjától eltöltött fogság ideje teljesen naptárszerüleg betudandó. Jegyzet. V. ö. a B. H. T. V. 574. sz. E. H.-tal és a 34s 4a, 89., 227.. 311.. 360.. 847., 848.. 912.. 1050. 1216.. 1408., 1704. 177(x, 1812., 1867., 1990., 1996., 2093. sorszámú J. E. határozatokkal. 11. B. H. T. II. 106. • B. 1782. A bíróság, ha valamely lényeges körülmény felderítése végett szükségesnek találja, a sértettet tanuként való kihallgatásra megidézheti abban az esetben is, ha a különben a Bp. értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni vagy magát meghatalmazott által képviseltetni jogosult volt. A törvényt sérti tehát a bíróság ítéletének indokolásában tett az a kijelentés, hogy a sértetlet vallomástételié kényszeríteni nem lehet. Jegyzet; A határozat indokolása szerint a tanuként idézett.