Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

92 Anyagi jog. Az eljárt bíróságoknak tehát a fentebbi jogi elvre — nem pedig a Bv. 17. §-ára — kellett volna alapítaniok felmentő ítéletüket. Amennyiben pedig a tanú a kötelességszerű feleletadás keretén túl az ügyfeleket rágalmazó tényállításokat tesz, vagy sértő kifejezéseket használ, ezekre a fenti mentesség nem terjed ki s az illető tanú azokért a Bv. értelmében — de a 17. §. kikapcsolásával — felelősséggel tartozik, ha pedig a feleletadás keretén belül hamis vallomást tesz s ez az ügy lényegére is vonatkozik, úgy ezért a Btk. 213. és következő szakaszai értelmében felel. A bírói gyakorlatban észlelt ellentétekre és a jogirodalomban felmerült vitákra tekintettel a jogegységi tanács szükségesnek találta, hogy a tanúnak vallomásáért való felelőssége körét a fentiek szerint megvilágítsa. 908. szám. §. A Bv. 24. §-ában foglalt törvényes intézkedés nem az erkölcsi és tudományos hitelt, hanem a gazdasági vagyoncélt szolgáló hitelt és hitelképességet és az ahhoz fűződő érdeket kívánja védelemben részesíteni, míg az egyén általános — társadalmi vagy tudományos — értékét veszélyeztető támadások ellen a Bv. törvénynek a rágalmazás és becsületsértés vétségeiről rendelkező része lévén hivatva védelmet nyújtani: a társadalmi vagy tudományos működés bírálata nem hitelrontás. E. H. 1928. február 22-én B. 1.4887/1927. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Kvassay Gyula kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett hitelrontás vétsége miatt dr. P. V. F. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntetőtörvényszék 1926. évi október hó 23. napján B. XLVI. 11313/ 26—1923. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig közvádlónak> továbbá vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1927. évi május hó 10. napján B. I. 91/33—1927. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló részéről használt, írásban nem indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokolás:... A másodbíróság ítélete ellen a kir. főügyész azért élt a Bp. 385. §. \. a) pontjára alapított semmiségi panaszszal, mert a másodfokon eljárt bíróság tévesen alkalmazta a törvény rendelkezéseit akkor, midőn az általa valónak elfogadott tényállás dacára a vádlott bűnösségét nem állapította meg.