Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 70 s így a hivatása gyakorlására vonatkozólag elkövetett rágalmazás a Bv. 3. §-ának 2. pontja szerint minősítendő s a Bv. 9. §. 6. pontja értelmében csak felhatalmazás alapján üldözhető s ennek folytán az 1897 : XXXIV. t.-c. 17. §-ának 3. pontja értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Megsértette tehát a törvényt a ny —i kir. járásbíróság B. 988/2—1927. számú ítéletével annyiban, amennyiben a dr. L. Á. vádlott által N. K.-né póstakezelőnő hivatásának gyakorlására vonatkozólag elkövetett rágalmazást, mint a Bv. 1. §-a alá eső egyszerű rágalmazást, saját hatáskörében bírálta el s a vádlottat egyszerű rágalmazás miatt elítélte, de megsértette a törvényt a ny.—i kir. törvényszék is 1927. Bf. 2949/15. számú ítéletével s a d.—i kir. ítélőtábla B. I. 1086 18—1928. számú végzésével, amelyekben ezt a minősítést helyesnek jelentették ki azzal az indokolással, hogy a sértett póstakiadó azért nem tekinthető közhivatalnoknak, mert az állammal csak a postamester áll szerződéses viszonyban s a póstakiadó csak a postamesternek egyszerű — közhivatalnoki jogkört be nem töltő — magánalkalmazottja. Ennek folytán a jogegységi tanács mindhárom bíróság határozatát a Bp. 442. §. utolsó bekezdése értelmében megsemmisíti és utasítja a ny.—i kir. járásbíróságot, hogy az ügyet elsőfokú elbírálás végett tegye át a ny.—i kir. törvényszékhez. Indokolás: I. Dr. L. Á. hitközségi rabbi 1927. évi február hó 14. és 15. napján a ny.—i pósta hivatalos helyiségében többek jelenlétében N. K.-né póstakezelőnőre vonatkozólag a következő kijelentést tette: „a napi zárlatot a kezelőnő egyedül végezte és mást is kimutathatott, mint a tény, a papír türelmes és sokat elbír, különben ez nem hivatalos okmány, vagy okirat, többször előfordult már, hogy ha hivatalba pénzt, vagy bármit is küldött, mindig kevesebbet kapott vissza és ha reklamálta, nem vették figyelembe, csak nem kapta vissza cselédje azt a pénzt, ami neki jár". A ny.—i kir. járásbíróság N. K.-né följelentése folytán az 1927. évi március hó 30. napján B. 988/2—1927. szám alatt hozott ítéletével a fenti tényállás alapján dr. L. Á. vádlottat az 1914 :XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző s e szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt 1 heti fogházra és 80 pengő pénzbüntetésre ítélte el.