Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)
74 Anyagi jog. A panaszoknak a Bp. 385. §.1. a) pontjára vonatkozó része nincs ugyan a Bp. 390. §-a szerint megjelölve, de már a fellebbezés indokolásából is — mellyel a kir. ítélőtáblának a Bp. 328. §-ában megszabott indokolási kötelességénél fogva foglalkoznia kellett volna— következtetni lehet, hogy miben látják a vádlott és a védő a Bp. 385. §. 1. a) pontja alá tartozó anyagi jogsérelmet. Azt vitatták ugyanis, hogy a vádlott által használt, vád tárgyává tett kitételek nem merítik ki a rágalmazás tényálladéki elemeit, mert a perrend jogot ad a félnek és képviselőjének, hogy az eljáró bíró ellen kellő indokolás alapján elfogultsági kifogást emelhessenek ; már pedig nem lehet bűncselekménynek minősíteni azt, ami a félnek, vagy képviselőjének a törvényben biztosított jogánál fogva meg van engedve. Elismerik ugyan, hogy az elfogultsági kifogást, melyet vádlott, — a törvény ismeretének hiányában csak az eljárás folyamán hozott sérelmes végzés ellen beadott felfolyamodásában érvényesített, —az eljárás alapján kellett volna megtenni, szerintük azonban az, hogy a kifogását a fél vagy képviselője az eljárás melyik szakában érvényesíti, a büntethetőség szempontjából közömbös. Ez a felfogás téves. Igaz, hogy a Pp. 61. §-a jogot ad a félnek, hogy az kifogásolhatja a bírót, ha oly okok forognak fenn, melyek az ügyre való tekintettel elfogultsága iránt alapos kétséget támasztanak. Amikor azonban a fél a nélkül, hogy a már meglevő és előtte ismert aggályossági okot érvényesítette volna, a bíró előtt tárgyalásba bocsátkozott, vagy előtte kérelmet terjesztett elő, amikor tehát a Pp. 61. §-ának utolsó bekezdése szerint a bírót aggályosság okából többé nem kifogásolhatja, akkor már büntetőjogi felelősség nélküi nem állíthatja, hogy ügyében a bíró elfogultsággal járt el és határozott, minthogy nem mentesül a felelősség alól akkor sem, ha ezt kizárási kérelmének megtagadása után állítja. Annakabírónak ugyanis,akinek abban az ügyben,melyben eljárni hivatva van, saját elfogultsága iránt aggodalma van, a Pp. 62. §-a szerint joga van, de sőt az igazság és csakis az igazság szolgálatában álló hivatásánál és hivatali esküjénél fogva kötelessége kívánni, hogy az eljárásban való részvételtől felmentessék, mert oly ügy elintézésétől, melyben elfogult, kizárja a törvény. Aki tehát az ügyben eljárt bíróról azt állítja, hogy elfogult volt, az róla oly tényt