Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

02 Anyagi jog. nak a főtárgyaláson tett amaz indítványa, hogy az ítélet indokaival együtt valamely belföldi lapban tétessék közzé, a sértett fél erre vonatkozó kívánatának hiányát pótolja". Ennek az E. H.-nak meghozatalára alapul az szolgált, hogy a kir. Kúria felülvizsgálata alá került egy felhatalmazásra üldözendő, sajtó útján elkövetetett rágalmazás vétsége miatt indított bűnügy, amelyben a p—i kir. ítélőtábla az ítélet közzétételének elrendelését azzal az indokolással mellőzte, hogy a sértett fél részéről tárgyalás alatt az ítélet közzétételére vonatkozólag kívánat nem terjesztetett elő, a kir. ügyésznek a főtárgyaláson a St. 43. §-a alapján előterjesztett vonatkozó kérelme pedig a sértett fél erre vonatkozó kívánatának hiányát nem pótolja. A kir. Kúria 1924. évi június 30-án B. I. 797/1924. sz. a. hozott határozatának indokolásában kimondotta, hogy a kir. ítélőtáblának ez az álláspontja téves, mert a „St. 43. §-a szerinti sértett' alatt mindig a vádlót kell érteni, mert hiszen, ha a kir. ítélőtábla álláspontja fogadtatnék el, akkor a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vagy becsületsértés eseteiben a közzététel majdnem mindig ki volna zárva, mivel ilyenkor a tulajdonképeni sértett az állam és mivel ily esetekben a vádat a Bp. 2. §-a értelmében csakis a kir. ügyész képviselheti, akinek jogaiba a közvetlenül sértett közhivatalnok sem magánvádlói minőségben, sem pedig mint perorvoslattal élő nem léphet". A kir. Kúria büntetőjogi bizottsága ezt a határozatot, mint elvi jelentőségűt a B. H. T.-ba felvétetni rendelte. ÍL 1928. évi január 24. napján került a kir. Kúria felülvizsgálata alá egy ugyancsak felhatalmazásra üldözendő, sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnügy, amelyben a b.—i kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének a jogerős ítélet közzétételére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte azzal az indokolással, hogy „a St. 43. §-ának harmadik bekezdése értelmében a közzététel elrendelésének csakis a sértett félnek a tárgyalás alatt előterjesztett kifejezett kívánatára van helye, már pedig az adott esetben sértettek részéről ily irányú kérelem a főtárgyaláson a jegyzőkönyv adatai szerint előterjesztve nem lett". A kir. főügyész a másodfokú ítéletnek ezen része ellen a Bp. 385, §. 2. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be.