Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

96 Anyagi jog. cselekménye enyhébb elbírálásban részesülne, mint azé, aki vezet forgalmiadó-könyvet, de abból csak fizetéseket hagy ki. Ez pedig nem lehetett a törvény célja. Ugyancsak téves a m. kir. Kúria megítélése szerint a kir. ítélőtáblának az a megállapítása is, hogy a m. kir. államépítészeti hivatalnál teljesített összes munkálatok — köztük az ácsmunkák után is — P. és E. építési vállalkozók, — akiknél a vádlott alvállalkozó volt, — a H. és III. fokú bélyegilletéket leróván: a vádlottnak ez a bevétele az 1921 : XXXIX. t.-c, 37. §-ának 14. pontja értelmében általános forgalmiadó alá nem esik. Ugyanis az áruszállításokra és munkabérszerződésekre vonatkozó jogügyletek után az 1920 : XXIV. t.-c. 3. §-a és az illetékes díjjegyzék 87. tétel d) pontja értelmében csakis a jogügyletet kötőnek ezen jogügyletből származó bevételei esnek a megszabott okirati illeték alá. A valónak elfogadott tényállás szerint azonban a m. kir. államépítészeti hivatallal, tehát az állammal a kérdéses jogügyletet nem a vádlott kötötte meg, hanem P. és E., mert ők voltak az építési vállalkozók, míg a vádlott csak ezeknek alvállalkozója volt. Ekként csakis P. és E.-nek ebből a jogügyletből származó bevételei mentesek az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 14. pontja alapján az általános forgalmiadó alól, s ha ezek le is rótták az ácsmunkák után — melynek a vádlott alvállalkozója volt — a II. és III. fokú bélyegilletéket, ezzel csak saját kötelezettségüknek tettek eleget, s ez által csak ők mentesültek az általános forgalmiadó alól. A vádlottnak a m. kir. államépítészeti hivatalnál teljesített ácsmunkák után elért 15 millió korona = 1200 P üzleti bevétele azonban, — minthogy ö nem az állammal, hanem P. és E.-vel kötötte meg a kérdéses jogügyletet, mint ezek alvállalkozója, — nem okirati illeték, hanem általános forgalmiadó alá esik, így őt a jelzett mentesség nem illeti meg stb. 910. szám. 1920:XXXH. Az a kereskedő, aki egy éven és öt hónapon keresztül nem t.-c.4. §.3.p. vezet forgalmiadó-könyvet és az ezen időre esett bevétele után forgalmiadót egyáltalán nem ró le, bár azt vevőinek felszámítja és azt azoktól fel is veszi, cselekményével nem csupán egy elhatározásból keletkezett folytatólagosan megismételt cselekmény tényálladékát valósítja meg, hanem az 1920: XXXII. t.-c. 4. §-ának 3. pontjában írt üzletszerű adócsalás bűntettét követi el.