Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 67 Ezekből az okokból törvénysértő a kir. törvényszék ítéletének az a része, amely báró R. S.-t azért mert ő báró P. T. sikkasztás miatt hatóság előtt vádolta, a Bv. 2. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt ítélte el. A kir. törvényszék ítéletének az a része pedig, amely az elítélést arra is alapítja, hogy báró R. S. a nyomozást megszüntető határozat ellen folyamodást adott be és a vád képviseletének átvételére jelentkezett, — azért törvénysértő, mert a vádlottnak ezek a ténykedései a Bp. által megengedett cselekmények s mert ilyen perbeli jogok gyakorlása önmagábanvéve becsületsértés tényálladékát meg nem alkothatja. Ezek a perbeli cselekmények járulékos természetűek s osztoznak magának a feljelentésnek jogi minősítésében. Ha a feljelentés a Btk. 227. §-a, vagy a Bv. 20. §-a alapján megtorlandó: beleolvadnak e cselekmények tényálladékába, esetleg súlyosító körülményként is mérlegelhetők, de önálló bűncselekményt nem képeznek. De törvénysértő a kir. ítélőtábla végzése is, amely a fenti törvénysértést nem észlelve a kir. törvényszék ítéletét jogerőre emelte. Merően téves e végzés indokolásának az a része, amely szerint bár a vádlott büntethető cselekmény elkövetése miatt tett a sértett ellen feljelentést, tehát a Bv. 20. §-ának alkalmazása ebből a szempontból szóba jöhet, mégis annak vizsgálatát, hogy a vádolás kellő ténybeli alap nélkül történt, a kir. tábla mellőzhetőnek találta azért, mert a Bv. 20. §-a szerinti súlyosabb minősítés megfelelő perorvoslat hiányában a kir. ítélőtábla által úgy sem lett volna alkalmazható. Ha ugyanis a kir. ítélőtábla ennek a tényálladéki elemnek fennforgását vizsgálat tárgyává tette volna s ez a vizsgálat esetleg arra az eredményre vezetett volna, hogy a vádlottnak volt kellő ténybeli alapja a vádolásra, akkor őt bűncselekmény hiányában fel kellett volna mentenie. Ezen kedvező eredmény lehetőségétől a vádlott nem üthető el a Bp. 385. §. utolsó bekezdésében foglalt s a vádlott érdekét szolgáló garanciális szabály ilyen téves értelmezése által akkép, hogy a vádlott a Bv. 20. §-a tényálladéki elemeinek vizsgálata nélkül egyszerűen enyhébb bűncselekmény miatt ítéltessék el. A Bp. 385. §. utolsó bekezdésében foglalt szabály a Bp. 387. §. harmadik bekezdése értelmében csak az ítélet hozatalnál kötötte volna a kir. táblát annyiban, hogy ha a másodfokú bíróság