Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 45 a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján, mert legrosszabb esetben a Kbtk. 129. §-ba ütköző tulajdon elleni kihágásról lehet csak szó, mivel a K. J. által a neki leleplezés céljaira átadott összegből elsikkasztott pénz egy részét a vádlott megszerezte, jóllehet annak eredetét gyaníthatta; — másfelől pedig a Btk. 376. §. szerinti minősítés semmikép sem állhat meg, mert a pénz megtartása már figyelembe vétetett, mint a Btk. 375. §-ban érintett előny stb. A panaszokat a m. kir. Kúria a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében mint alaptalanokat elutasította. A felülvizsgálatnál irányadó való tényállás szerint K. J. a rendőrség fondorlatos megtévesztése útján jutott a 140 millió koronához, amivel megszökött. Cselekménye tehát a csalás bűntettét megállapítja. Ugyancsak a való tények szerint e nagy összegű pénzzel történt megszökése után K. J. kb. 7 hét múlva, tehát aránylag kevés idő elteltével már küldte az 5 millió koronát K. G. J. vádlottnak. A pénz ugyan K. F. álnév alatt érkezett, a vádlott azonban tudta, hogy a pénz küldője valójában K. J., a vádlott egy városban lakó Cz. F.-né sz. K. M.-nak a testvére. Egyáltalában nem volt oka annak, hogy K. a pénzt a vádlott részére küldje; de a vádlott az apjától is értesült, hogy ő K. F.-al összeköttetésben nincs, házát neki nem adta el. A vádlott a pénzt K. M. nem adta át, hanem az álnév alatt s a rendeltetés valódi okának elárulása nélkül érkezett összeget megtartotta, holott erre sem joga, sem oka nem volt. Ennek ellenére a vádlott a pénznek rejtélyes körülmények között történt érkezéséről általa értesített dr. Z. K. rendőrkapitányt utólag hamis módon megnyugtatta a tekintetben, hogy a pénz küldése rendben van, de azt az általa szintén tudott dolgot, hogy a pénz voltaképen K. J.-től érkezett s ez a nővérének is küldött egy levelet s hogy K. J. nővére és ennek férje a pénzt el nem fogadták, — elhallgatta. Ekként elejét vette szándékosan annak, hogy a rendőrkapitány a pénz eredete után esetleg tovább érdeklődjék, sőt hamis irányba állította őt. Ezután a vádlott az egyideig pénzintézetben tartott összeget ^ értékének megóvása céljából az árcsökkenés veszélyének ki nem tett árukban helyezte el és ezeket magánál tartotta. Ezekből a tényekből az alsófokú bíróságok helyesen vonták le azokat a jogi következtetéseket, 5%