Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

94 Anyagi jog. 11 P 60 f). Az átváltoztató kulcsnak ez a különbözősége is a fenti felfogás helyessége mellett szól. De figyelembe veendő végül még az is, hogy mivel az 1920: XXXII. t.-c. 6. §. 3. bekezdése szerint az egyes törvényekben megállapított legkisebb mértéken alul a pénzbüntetés a fennebb kifejtettek szerint tehát a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés — sem a Btk. 92. §-ának alkalmazása, sem kísérlet esetében nem szabható ki, — ha a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés oly nagy, hogy az a 600/1925. P. M. sz. rendelet 153. §. 3. bekezdése értelmében még tíz aranykoronánként is egy évi fogházra lenne átváltoztatandó, — ebben az esetben a főbüntetésként megállapított szabadságvesztés, illetőleg a Btk. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés teljesen elesnék. Amennyiben pedig adócsalás vétsége esetében főbüntetésként a megengedett legmagasabb egy évi fogház szabatnék ki, ebben az esetben a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés nem volna átváltoztatható, s amennyiben ez a vádlottól nem lenne behajtható, ez a maga teljességében elenyésznék. Ez pedig nyilvánvalóan a törvény egész szellemével ellenkeznék. 877. szám. 1921:111. A katonaság elleni izgatással kapcsolatban a katonaság ellen \ ~c- 5- §• használt becsületsértő kifejezések az 1921: III. t.-c. 5. §-a szerinti izgaStíc 96 é *assa' anYaS' halmazatban a felhatalmazásra üldözendő becsületsértés tényálladékát is megvalósítják. E. H. 1926. június 2-án B. I. 4777/1925. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Gadó István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett, illetve a katonaság elleni izgatás büntette és felhatalmazásra üldözendő becsületsértés vétsége miatt L. S. ellen indított bűnügyet, amelyben a d.—i kir. törvényszék 1924. évi október hó 21. napján B. 702/7-1924. szám alatt, a d.—i kir. ítélőtábla pedig a kir. ügyésznek, továbbá a vádlottnak fellebbezésére 1925. évi április hó 21. napján B. I. 432/9-1925. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész és a vádlott részéről használt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a vádlott semmiségi panaszát visszautasítja,