Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 75 sem helytálló, mert a felhatalmazás visszavonhatóságát tételezi fel, holott épen a visszavonhatóság kérdése az, amely eldöntendő. Mindezekre tekintettel, a jogegységi tanács alaposnak találta a koronaügyész perorvoslatát s ennek folytán kimondotta azt, hogy a felhatalmazás — az eljárás megszüntetését maga után vonó jog­hatállyal — nem vonható vissza, az eljárt bíróságok tehát ellen­kező állásfoglalásukkal törvénysértést követtek el. A koronaügyész azon indítványának azonban, hogy a törvény­sértő végzések, mint hatáskör hiányával hozottak, megsemmisíttes­senek s az elsőfokú bíróság további eljárásra utasíttassák, a jog­egységi tanács azért nem adott helyt, mert az eljárt bíróságok fenti határozataikkal nem valamely más hatóság hatáskörét, hanem a törvény szerint az ő hatáskörükbe tartozó ügyben az eljárási jognak egyik szabályát sértették meg. Minthogy pedig ez a törvénysértés a terhelt javára szolgált, azt kellett kimondani, hogy jelen határo­zatnak a felekre nincs hatálya. 869. szám. Ha a sértett közhivatalnok, aki ellen hivatása gyakorlására vonat- Bv. 9. §. 2. kozólag követtek el rágalmazást vagy becsületsértést, a közszolgálat De^­egyik ágából annak más és olyan ágába megy át, mely más felettes illetve felügyelő hatóság alá tartozik: úgy a felhatalmazás megadására az a felettes, illetőleg felügyelő hatóság jogosult, melynek hatósága alá tartozott a rágalmazás vagy becsületsértés által megtámadott köz­hivatalnoki hivatás. E. H. 1926. február 10-én B. I. 6063/1924. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Gadó István kir. kúriai bíró. Korona­ügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vét­sége miatt S. J. ellen indított bűnügyet, amelyben az s.—i kir. tör­vényszék 1924. évi március hó 24. napján B. II. 2333/8-1923. szám alatt, a d.—i kir. ítélőtábla pedig a kir ügyésznek fellebbezésére 1924. évi szeptember hó 9. napján B. I. 1200 11-1924. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokolás: A felülvizsgálat alapjául szolgáló alsóbírósági tény­megállapítás szerint a vádlott 1922. évi augusztus hó 21-én a sér­tettről, aki azelőtt m. kir. pénzügyőr volt, de a vádbeli alkalommal 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom