Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 57 ismérvek tekintetében külön-külön bevégzetten megvalósított két bűncselekmény lévén a bűncselekmények eme többségének okszerű, de törvényszerű folyománya is az, hogy azokat a körülményeket amelyek az egyes cselekményeket a törvény szerint súlyosabb büntetés alá eső bűncselekménnyé minősítik, mindegyik cselekménynél külön, a másik cselekménytől függetlenül kell viszgálni. Erre való tekintettel tehát a védelemnek azt a további érvelését, hogy miután a vádlottak rablási cselekményében a jogtalan vagyoni haszon szerzésének a szándéka, mint a jogtalan eltulajdonításra irányuló szándékban fogalmilag benne foglaltató, — bíróilag már megállapíttatott, ennek a szándéknak a fennforgása a jelen ügyben vád alapjául szolgált cselekményüknél újabb elbírálás tárgyát már nem képezhetné: a kir. ítélőtábla szintén nem találta alaposnak, hanem törvényszerűnek ismerte fel a vádlottak cselekményének a Btk. 400. §. 2. bekezdése szerint történt minősítését, mivel a megállapított tényállás alapján a kir. ítélőtábla megítélése szerint sem fér ahhoz kétség, hogy a vádlottak a közokirathamisítást azért követték el, hogy az által maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek stb. III. A m. kir. Kúria a közokirathamisítás büntette miatt ifj. K. M. és ifj. T. F. más ügyben fegyházbüntetés végrehajtása alatt álló vádlottak ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1922. évi március hó 6. napján B. 8419/8—1921. szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig vádlottnak és védőiknek fellebbezésére 1922. évi június hó 2. napján B. 639/11 —1922. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló, továbbá ifj. K. M. és ifj. T. F. vádlottak védőj részéről használt s ez utóbbi részéről írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: ifj. K. M. vádlott védőjének a Bp. 385. §. \.c) pontjára alapított semmiségi panaszát visszautasítja, a többi panaszt pedig elutasítja. Indokolás: A Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett semmiségi panaszok alaptalanok, mert a másodbírói ítéletben helyesen kifejtett indokok szerint a rőgtönítélő bíróság által elbírált rablás és a jelen bűnügy tárgyául szolgáló közokirathamisítás úgy a tényálladéki ismérvek, valamint a sértett jogi érdek különbözősége folytán nem vonhatók