Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 49 jogos és tudatos ellentámadás, — a kir. Kúria ennélfogva a semmiségi panaszokat a Bp. 385. 1 á) és c) pontjára alapított részét egynek veszi s érdemben így vizsgálja felül. A bejelentett panaszok egyébként alaptalanok s így azokat a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Az alsóbíróságok által valónak vett és e felülvizsgálatnak törvényes alapjául szolgáló tényállás szerint ugyanis az adott esetben megtörtént emberölés tényét a bizonyítással tisztára el nem oszlatott homály fedi. Az alsóbíróságok a kir. ügyésznek a szándékos emberölés bűntettére irányuló vádjától eltérően a gondatlanságból, okozott emberölés vétségeit azért állapították meg, mert bár az esetnek voltak közvetlen tanúi. — vallomásaikból az alsóbíróságok nem állapíthatták meg azt a tényt, hogy a kutyája meglövetése miatt a vádlotatt felelősségre vonó sértettre a vádlott a fegyvert ráfogta és szándékosan elsütötte s így ölte volna meg a sértettet. Csak azt a tényt állapították meg, hogy a meglehetősen italos vádlott rohanó kocsin ülve, megtöltött, felhúzott ravaszú és csövével kifelé fordított fegyverét a térdén fektetve tartotta, azt egy — a sértett hirtelen megjelenése által előhívott — önkéntelen mozdulata folytán a sértettre elsütötte, s ezzel azt megölte; ami a Btk. 290. §- ának minden jogi ismérvét kimeríti, tehát a vádlottat megnyugvással csak ebben a bűncselekményben lehetett bűnösnek kimondani. A vádlott és a védő ezek után egyedül a sértettnek támadó fellépésére és az önkéntelen mozdulatra támaszkodva vitatják, hogy a vádlott még nem is volt gondatlan. Szerintök a jogtalanul támadó sértett idézte elő a fegyvert elsütő önkéntelen mozdulatot, s ezzel magára zúdította a véletlen szerencsétlenséget, amelyért a támadásnak kitett és passiv viselkedésű vádlott büntetőjogi felelősséggel nem tartozik. E védekezésnek alaptévedése az egyoldalú, tehát helytelen beállítás. A vádlott gondatlansága ugyanis nem abban keresendő hogy fegyverét önkéntelen mozdulattal elsütötte, hanem abban az előző tevékenységében, hogy a vádlott napnyugta után, tehát sötétedő időben, meglehetősen beborozva, rohanó kocsiban fegyverből, bár erre okvetlen szükség nem kényszerítette, kutyára lövöldözött; azután a fegyvert testvére óvó szava ellenére újból megtöltötte, a