Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

44 Anyagi jog. lére vagy sem, hanem csak az a fontos, hogy a vallomás a per lényeges körülményére vonatkozott-e vagy sem. A kereset jogalapjára vonatkozó, a keresetet megalapító tényállítás is a per lényeges körülményére vonatkozik. E. H. 1924. nov. 18-án B. I. 2212/1924. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Stengl Antal kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a hamis tanuzás bűntette miatt özv. R. K szül. W- E. ellen indított bűnügyet, amelyben a k.—i kir. törvényszék 1923. évi december hó 5. napján B. 5758/8—1922. szám alatt, a p.—i kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1924. évi március hó 24. napján B. I. 342/13—1924. szám alatt ítéletet hozott, a vádlott és védője részéről használt és írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett részét elutasítja, azonban mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét a vádlott bűncselekményét minősítő részében a büntetés megállapítására is kiterjedő hatállyal a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okból a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisíti, a vádlottnak a kir. törvényszék ítéletében körülírt s gondatlanságból elkövetett cselekményét a Btk. 221. §-ába ütköző gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás vétségének minősíti és ezért a vádlottat ezen szakasz alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával az 5340/1924, M. E. sz. rendelet 4. §-ának első bekezdése, 7. és 13. §-aira való figyelemmel a kaposvári kir. ügyészségnél 15 nap alatt az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra fizetendő, behajthatatlanság esetén 100.000 (egyszázezer) koronánként 1 (egy) napi fogházra átváltoztatandó 1 (egy) millió korona pénzbüntetésre ítéli, az alsóbbfokú bíróságok ítéleteinek egyéb rendelkezéseit hatályukban fenntartja. Indokolás: Vádlott mint felperes a G. D. K. alperes ellen lakásfelmondás érvényességének kimondása és lakás kiürítése iránt indított keresetét a per folyamán arra is alapította, hogy alperes a lakást megállapodás ellenesen használja (Lr. 68. §. 4. pontja), amenynyiben az előszobában az ő engedélye nélkül takaréktüzhelyet állított fel, amivel a lakást rongálja és eskü alatt történt kihallgatásakor azt a vallomást tette, hogy alperesnek nem engedte meg, hogy az