Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 37 letett, valamely néposztályt, avagy valamely hitfelekezetet izgatott-e gyűlöletre egy másik néposztály avagy hitfelekezet ellen? A m. kir. Kúria ebben a kérdésben mindenekelőtt a vádlott védőjének a m. kir. Kúria előtt megtartott tárgyaláson is hangoz­tatott azzal a kifogásával foglalkozott; hogy a vádlott cselekmé­nyére a Btk. 172. §-ának második bekezdése már csak azért sem alkalmazható, mert vádlott a vád alapjául szolgáló cikkében a zsidóságot, mint népfajt ostorozta, a népfaj pedig a törvény hatá­rozott szövege szerint nem tárgya a Btk. 172. §-a második bekez­désébe ütköző izgatásnak, mert hiszen ez a törvényhely csupán az osztály, nemzetiség és hitfelekezet elleni izgatást minősíti bűncse­lekménynek, a védő szerint tehát azt a népfajra is kiterjeszteni nem lehet. Abban igaza van a védőnek, hogy a Btk. 172. §-ának máso­dik bekezdése a benne meghatározott izgatás tényálladéki ismérvei között a népfaj szerinti megkülönböztetést nem említi. De épen ebből az okból a Btk! 172. §-ának második bekezdésére alapított vád szempontjából teljesen közömbös, hogy az állampolgároknak az a személyösszesége, mely ellen a vád szerint az izgatás elkövet­tetett, külön népfajnak minősítendő-e vagy sem ; — következéskép a vádlottat a büntetőjogi felelősség alól egymagában nem mente­sítheti az a felfogása, hogy ő a zsidóságot, mint azt a személy­összeséget, melyet a cikkében pelengérre állított, külön népfajként kezelte. A Btk. 172. §-a második bekezdésének alkalmazása szem­pontjából ugyanis az izgatás tárgyát illetően csupán az a lényeges kérdés, hogy vádlott ^valamely néposztályt, nemzetiséget, avagy hitfelekezetet izgatott-e a másik ellen, tekintet nélkül arra, hogy ezek milyen népfajhoz tartoznak. A népfaj szerinti meg­különböztetés tehát a Btk. 172. §-ának második bekezdése szempontjából már csak azért sem lehet irányadó, mert hiszen az ugyanazon népfajhoz tartozók között is lehetnek különböző néposz­tályokhoz és nemzetiségekhez, valamint más és más hitfelekeze­tekhez tartozók s viszont ezek között is lehetnek más és más nép­fajból származók. A m. kir. Kúria tehát nem vonta ítélkezésének keretébe annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon a zsidóság külön népfajnak tekintendő-e vagy sem, mert a bíróság a hatáskörébe tartozó ügyek­ben csupán azokat a kérdéseket hívatott eldönteni, melyek az eléje tárt vitás jogi kérdések megoldása szempontjából lényegesek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom