Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

26 Anyagi jog. 141. §-nak 2. bekezdésében meghatározott a királyi ház tagja megsértésének vétségében is bűnösnek mondja ki, melyet azáltal követett el, hogy Gy.-tt 1919. évi január hó 20-án Gy. vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlésén X. főhercegről ezeket mondta : X aljas gazember, ki katonáit szintén gépfegyverrel hajtotta előre és ezért a nevezett vádlottat stb. Indokok: ... A kir. ítélőtábla által elfogadott s a kir. Kúria határozatának meghozatalánál is alapul veendő tényállás szerint ugyanis vádlott Gy. vármegye törvényhatósága bizottságának Gy.-tt, 1919. évi január 20-án tartott rendkívüli közgyűlésén X. főherceget aljas gazembernek nevezte, aki katonáit szintén gépfegyverrel hajtotta előre. Hogy ez a kifejezés a nevezett főherceggel szemben súlyos sértést foglal magában, az nyilvánvaló s bővebb indokolásra nem szorul. Ahhoz sem fér kétely, hogy e sértés elkövetésekor X. főherceg, kinek személye, rangja s közjogi állása országszerte ismeretes, a királyi ház tagja volt, mert az úgynevezett Károlyi-forradalom idejében az abban résztvevő lázadók által kierőszakolt s az 1918. évi november 16-án hozott „Néphatározat", mely Magyarországot független és önálló népköztársaságnak nyilvánította, s ezzel Magyarország koronás királyát a trónjától s a királyi ház tagjait kiváltságos közjogi helyzetüktől megfosztani akarta, a kir. ítélőtábla ítéletének erre vonatkozó helyes indokolása szerint érvénytelen s mint ilyen forradalmi tény a szentesített törvényeink joghatályát meg nem szüntethette, s ehhez képest X. főhercegnek a pragmatica sanctión alapuló akkori közjogi állását sem változtatta meg. Mikor tehát vádlott a valónak elfogadott tényállás szerint X főherceg ellen a vádbeli sértést elkövette, a nevezett főherceg a szentesített s alkotmányos úton akkor még hatályon kívül nem helyezett vonatkozó törvényeink szerint a királyi ház tagja volt, mihez képest vádlottnak szóbanforgó cselekménye a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség tényálladékának ismérveit kimerítette. Igaz ugyan, hogy a vádbeli cselekmény elkövetése után hatályba lépett 1921 :XLVII.t.-c.2.§-a szerint az 1723 I. és II. t.-c.-ben foglalt pragmatica sanctió és minden egyéb jogszabály, amely az ausztriai trónöröklési jogát megállapította vagy szabályozta, a jelen ügyben hozott ítélet kelte előtt hatályát vesztette s ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállván, a detronizált ausztriai házhoz tartozó X. főherceg is mégszünt királyi ház tagja lenni, ez