Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Rendszeres mutató. XXIX. legyen nevezve, aki ellen a bűnvádi eljárás megindítandó lenne; közömbös az is, hogy a megadott felhatalmazás a bíróságon át vagy a sértett utján jut-e a kir. ügyészséghez, sőt közömbös az is, hogy a büntetőjogi szabályok értelmezésében járatlan hatóság a felhatalmazást helytelen fogalmazással a sértettnek adja, mert nyilvánvaló, hogy az ily felhatalmazás is, — ha érvényesíteni akarják —: a kir. ügyészséghez, a vád képviseletére kizárólag illetékes tényezőhöz kerül. (E. H. 1922. szeptember 19-én B. I. 3854/1922. szám.) 833. szám. 98., 183., 187. és 488. §. A bírósági határozatok csak a Bp. által megengedett perorvoslatok alapján változtathatók meg. A Bp.-ben nincs jogszabály arra nézve, hogy valamely bíróság a saját jogerős végzését hatályon kívül helyezhetné. A bűnjelek kiadása tárgyában az eljárás bármely szakában, tehát a nyomozás alatt is a bíróság határoz. (J. E. 1924. április 4-én B. I. 1339/1924. szám.) 834. szám. 162., 163. §. A felajánlott készpénzbiztosíték tényleges lefizetése előtt vádlott szabadlábra nem helyezhető. Nem elég a készpénzbiztosítéknak csupán jelzálogi biztosítás melletti felajánlása. (E. H. 1923. június 5-én B. II. 3249/1923. szám.) 835. szám. 264. §. 1. p. Rágalmazás esetén a vádtanács a vádirat elutasításával a bűnvádi eljárást a Bv. 16. §-a alapján a Bp. 264. §. 1. p. értelmében meg nem szüntetheti, mert a valóság bizonyításának elrendelése, foganatosítása, a bizonyítási anyagnak a Bv. 16. §-a szempontjából való bírói mérlegelése az ítélőbíróság feladata. (J. E. 1922. október 27-én B. I. 5462/1922. szám.) 836. szám. 327. §. 9. pont a) bek. Az ítélet rendelkező részében a cselekmény megjelölését tárgyazó rész nem azonos a ténymegállapítással s így az indokolási kötelezettség — hogy a bíróság mily tényeket s mi okból tart bizonyítottaknak — azzal nem helyettesíthető. (E. H. 1923. május 29-én B. II. 1576/1923. szám.)