Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

152 Anyagi jog. és álcázott személyeskedést. S amit a vádlott az elhunyt tudós utolsó idejét megkeserítő körülményekről egy levéltöredék idézésével és az ahhoz fűződő megjegyzések formájában mond, az oly irányú korszellem-bírálat, amely minden személyi támadás fölött áll: s amelyben a meg sem nevezett főmagánvádlóról rágalmazó ténynek más előtt való, illetve nyilvános állítása, vagy ellenében becstelenítő kifejezés használata nincs meg. A vádlott által használt és vád tárgyává tett kifejezések egyesekre nem tekintő általánosított bírálatot foglalnak magukban, amelynek éle egyesek ellen — tehát a főmagánvádló sértett ellen sem irányult. A vádbeli cselekmény törvény tényálladékának hiányában a vádlott felmentése tehát törvényes. Az alaptalan panasz elutasítása a Bnp. 36. §-ának első bekezdése alapján történt. 818 szám. Bv. 17. §. Az 1914: XLI. t.-c. 17 §-a a bűnvádi vagy fegyelmi feljelentésben használt kifejezésekre egyáltalán nem alkalmazható. E. H. 1924. évi június hó 13.-án B. I. 2075/1924. szám. Elnök: Ráth Zzigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Mendelényi László kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Finkey Ferenc koronaügyészi helyettes. A m kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a becsületsértés vétsége miatt dr. L. N. és társai ellen a sz.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 1923. évi szeptember hó 26. napján B. 10334/1-1923. szám alatt a szegedi kir. törvényszék által pedig a főmagánvádlónak felfolyamodására 1923. évi december hó 31. napján BV. 9756/3-1923. szám alatt kelt jogerős végzéssel elintézett bűnügyet a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő határozatot: A m kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa kimondja, hogy a sz.—i kir. járásbíróság a fent idézett keletű és számú végzésével megsértette a törvényt annyiban, amennyiben a bűnvádi eljárásnak megindítását a Bp. 527. §-a alapján megtagadta, habár az e szakaszban felsorolt esetek egyike se forog fenn. Megsértette a törvényt a szegedi kir. törvényszék, mint fellebbviteli bűntetőbíróság is annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróságnak ezen törvénysértő végzése ellen a főmagánvádló által beadott