Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 147 Végül megjegyzi a kir. Kúria, hogy a Bv. 9. §-nak 6. pontja esetében nem elegendő a megszégyenítő vagy lealacsonyító kifejezés, hanem a most hivatkozott törvényhely szerint okvetlenül oly ténynek állítása vagy híresztelése szükséges, mely valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet, ami egyébiránt a fentiek szerint az adott esetben meg is történt és ezért téves az alsóbíróságoknak az a megállapítása, hogy csak lealacsonyító és megszégyenítő kifejezés használtatott. 816. szám. Felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége esetén Bv.9. §. 6. p. a bíróság a kir. ügyészség téves állásfoglalásának helyesbítésére nem Btk. 461. §. jogosult; ha a sértett képviseli a vádat, a bíróság hivatalból nem intézkedhetik sem a vád törvényszerű képviselete, sem pedig a hiányzó felhatalmazás beszerzése iránt. Ilyenkor köteles felmentő ítéletet hozni. Ágostai evangélikus iskola tanítója közhivatalnok. E. H. 1924. évi május hó 21-én B. I. 1427/1924. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Mendelényi László kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Sz. Z. M.-né ellen indított bűnügyet, amelyben a gy.—i kir törvényszék 1923. évi november hó 3. napján B. 6333/20-1922. szám alatt a sz.—i kir. ítélőtábla pedig a főmagánvádló és képviselője fellebbezésére 1924. évi március hó 4. napján a B. 158/22-1924. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló képviselője részéről használt panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokolás: A főmagánvádló képviselője a kir. Ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. c. pontjában meghatározott semmiségi okból nyilván azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a kir. ítélőtábla a vádlottat törvényes vád hiányában fölmentette. Ez a semmiségi panasz alaptalan. A kir. Kúria elfogadja az alsóbíróságoknak azt a megállapítását, hogy S. Á. sértett, mint az o.—i ág. h. evangélikus iskola tanítója, a Btk. 461. §-a és a nem állami elemi iskolák jogviszonyairól szóló 1907: XXVII. t.-c. 1. §-a értelmében közhivatalnoknak tekintendő. Szemben a kir. törvényszék álláspontjával helyes a kir. ítélőtáblának az a megállapítása is, hogy a sértett sem állami, sem törvényhatósági, sem pedig községi szolgálatban nem áll s ehhez