Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 131 és a St. 56. §-nak 1. bekezdésében meghatározott anyagi semmiségi okból a St. 35. §-a 1. bekezdésének 1. tétele és a Bp. 572. §-a 1. bekezdésének is felhívása mellett, a Bpn. 33. §-nak 1. bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti és H. K. vádlottat az ellene emelt vád alól a Bp. 326. §. 3. pontjának 3. tétele alapján felmenti stb. Indokok: Ama lapnak, melyben a vádbeli sajtóközlemény megjelent, abban az időben F. I. volt a felelős szerkesztője. Utóbbi ezen minőségében felelősségre vonatván, azt a vallomást tette, hogy a vádbeli cikket ő írta és tette közzé. Ehhez képest dr. L. Ö. főmagánvádló őt vádolta meg szerzőként a szóbanforgó rágalmazás vétsége miatt. A vádirat elleni kifogásaiban F. I. fentartotta azt az állítását, hogy a vád tárgyává tett sajtóközleményt ő írta és azt ő tétette közzé. A valódi szerzőt tehát akkor sem nevezte meg és az egyébként sem volt akkor még a bíróság előtt ismeretes. így történt aztán, hogy a bíróság a vádba tett bűncselekmény miatt szerzőként F. I.-t helyezte vád alá. A vád alá helyezés után kb. egy hónappal F. I., ki időközben a laptól megvált, önként jelentkezett a bíróságnál és a kézirat egyidejű beszolgáltatása mellett bejelentette, hogy a kérdéses cikket H K. írta és tétette vele mint szerkesztővel közzé, amit H. K. be is ismert. Az alsóbíróságok most már H K.-t vonták felelősségre a St 33. §-nak 1. bekezdése alapján, mint szerzőt és őt el is ítélték, ellenben F. I.-t, ki az elsőbíróság érvelése szerint ekként most már a felelősségi fokozatokból kiesett, jogerősen felmentették. A másodbíróság ítélete ellen a kőzvádló a Bp. 385. §-nak a) pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be, nyilvánvalóan H. K. vádlottnak ama korábbi védekezése és illetve fellebbezése alapján, mely szerint a vádbeli cikk nem vonatkozván a főmagánvádlóra, utóbbinak nem volt joga magánindítványt és vádat előterjeszteni. Ez a semmiségi panasz azonban tárgytalanná vált, mert a m. kir. Kúria hivatalból észlelte, hogy H. K. a Bp. 572. §-nak I. bekezdésére való tekintettel már nem volt felelősségre vonható. A való tényállás szerint ugyanis F. I. a felelős szerkesztői minőségében valótlant mondott ugyan, midőn első ízben önönma-