Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 129 mindegyikében a St. 48. §. 1. bekezdésének 1. tételében meghatározott hat hónapig oly bírói intézkedés nem történt vagy oly bírói határozat nem hozatott, mely a Btk. 108. §-a értelmében a fenntebb jelzett hat havi elévülési idő megszakítására alkalmas lett volna: ennélfogva a kir. ítélőtábla helyesen mentette fel a vádlottat ezen a jogalapon a vád alól. A panaszt tehát, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. Nem kerülte el azonban a kir. Kúria figyelmét, hogy a kir. ítélőtábla az ítéletének indokolásában a vádlott bűnösségére utaló kijelentéseket is tett, melyeket annál inkább mellőznie kellett volna, mert az elévülés hivatalból észleltetett és a vádlott felmentése folytán így az ő, mint a védő fellebbezése tárgytalanná vált és mert az elévülés minden további érdembeni eljárást kizár, de meg a vádlott felmentése mellett különben sem lehet helye az ő bűnössége egyidejű indokolásának. 809. szám. A valóság bizonyítása s enne c kiegészítése iránt tett indítvány a st. 53., 54.§. fellebbezési tárgyaláson csak a Bp. 384 §. 9. pontja alapján használt Bv. 16. §. fellebbezés keretén belül jöhet szóba. E. H. 1923. évi június hó 26-án B. I. 2043/1923. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó : Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a rágalmazás vétsége miatt vádolt M. K. ellen indított bűnügyet, amelyben a n.—i kir. törvényszék 1921. évi október hó 6. napján B. 1400/12-1920. szám alatt, a p.— kir. ítélőtábla pedig a főmagánvádlónak, továbbá vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1923. évi február hó 13. napján B. I. 1560/24-1921. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló részéről használt és írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen a főmagánvádló a Bp. 384. §. 9. pontja, továbbá a Bp. 385. §-nak 1. a) és c) pontjai alapján jelentett be semmiségi panaszt, az írásbeli perorvoslati indokolás szerint azért, mert a kir. ítélőtábla a főmagánvádló által a fellebbviteli főtárgyaláson kért bizonyítás kiegészítést el nem rendelte és most a valóság bizonyítása nem sikerült, még pedig azért nem, mivel a fenti kiegészítés el nem rendeltetett és mert a kir.