Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

A felmerült bűnügyi költség a Bp. 482. §-ának első bekezdése szerint az államkincstárt terheli. Az ítéletet jogerőre emelkedése után a kir. ügyészséggel közöltetni rendeli. Indokolás: A kir. törvényszék előtt megtartott főtárgyaláson a kir. ügyész vádat emelt G. J. vádlott, mint szerző ellen a Btk. 172. §-ba ütköző s annak 2. bekezdésébe, valamint az 1912: LXIII. t. c. 19. §-a szerint minősülő izgatás büntette miatt azért, mert B.-ten a S. r. t. nyomdájában előállított „A Nép" c. időszaki lap 1922. augusztus hó 15-iki 184. számában „az ifjúság készen áll a harcra* felirat alatt közzétett cikkében a keresztény hitfelekezeteket a zsidó hitfelekezet ellen gyűlöletre izgatta. A vád tárgya a cikk következő része: „Igaz megdöbbenéssel és csodálkozással vettük tudomásul azt a perfíd merészséget, melyet a honunkra mindenféleképen káros idegen sémi faj a Néppel szemben az utolsó napok leforgása alatt immár nyíltan meg mert kockáztatni. E beözönlőit és a magyar népre nézve örökkön idegen faj úgylátszik a szafirma fegyvertársának minden silány, lélekölő eszközét igénybe veszi. Mert hisz mig egyrészről hipokrita frázisaival örökösen felekezeti voltát bizonyítgatja, ugyanakkor ortodox fémjelzéssel ellátva, önmaga által is elismert fajiságára támaszkodva egy új sémita állam zsidóország biztos alapjait szeretné lefektetni Palestinában, ha ott nem lehet, hát másutt... A sémita: a zsidó, a különálló, különvéralkatu veszélyes faj." A vádlott nem ismerte el bűnösségét. Azzal védekezett, hogy a cikket a Magyar Egyetemnek és Főiskolák Országos Nemzeti „Turul" szövetsége küldte be s ő azt szerkesztőségi szokás szerint hozzáadás nélkül közreadta. A cikkért a sajtójogi felelősséget vállalta. A főtárgyalás folyamán kihallgatott L. B., P. G., V. C. és V. Gy. tanuk vallomása alapján a kir. törvényszék a következő tényállást állapította meg: V. G. utasítására L. B. 1922. augusztus 12-én a Nép c. időszaki lapot üdvözlő levelet fogalmazott, azt gépírással leírta s V. Gy. nek átadta. V. Gy. az iratot átnézte, majd borítékba téve V. L. sal a Nép szerkesztőségébe küldte. A levélre sem azt nem írták, hogy közzétehető, sem azt, hogy közzétenni nem szabad. V. L. a