Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 103 útján elkövetett vétségnek kell minősíteni az 1921 : III. t.-c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző vétséget, ha a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására vagy hitelének sértésére alkalmas yalótlan tényt sajtótermékben állítják vagy terjesztik. Indokolás: 1. A m. kir. Kúria a B. I. 5046/26-1923 számú határozotában elvi éllel kimondotta, hogy az 1921: III. t.-c. 7-ának első bekezdésébe ütköző bűncselekmény, habár azt a vádlott sajtó útján követte is el, nem az 1914: XIV. t.-c. (St.) 32. §-ának első bekezdésében meghatározott sajtóvétség, hanem sajtó felhasználásával elkövetett közbűncselekmény, amelyre nézve nem az 1914 : XIV. t.-c. (St) rendelkezései alkalmazandók. A m. kir. Kúria e határozatának indokolása a következő: „A St. 32. §-a élesen elhatárolja egymástól a sajtóvétségek és sajtó felhasználásával elkövetett közönséges bűncselekmények körét. Az előbbibe tartoznak St. 32. §-a alá vonható azok a sajtó felhasználásával elkövetett bűncselekmények, amelyeknek tényálladékát a sajtótermék teljesen magában foglalja, amelyekre tehát a sajtójogi felelősség alkalmazandó; az utóbbiak körébe pedig a sajtó felhasználásával elkövetett azokat a közönséges bűncselekményeket kell sorozni, amelyeknek tényálladéka teljesen és tisztán nem foglaltatik benne a sajtótermékben, hanem azok egyik-másik tényálladéki elemének fennforgása a sajtóközleményen kívül igényel megállapítást mely bűncselekmény elkövetőire az általános büntetőjogi felelősség szabályait kell alkalmazni, mert a sajtótörvény csak a 32. §-ában megjelölt cselekményekre alkalmazható. A vádbeli sajtóközleményből pedig a vádlott terhére megállapított, az 1921 : III. t.-c. 7. §-ába ütköző, a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett vétség tényálladéka a#maga teljességében nem ismerhető fel, mert ennek egyik lényeges ismérve, a tényállítások valótlansága, a vádbeli cikkből magából félreérthetetlenül nem tűnik ki." II. Ezzel ellentétesen a m. kir. Kúria B. II. 368/14-1924 szám alatt egy másik ügyben hozott határozatában ugyancsak elvi éllel kimondotta, hogy tévedett a kir. ítélőtábla akkor, amikor a vádlottnak az 1921 : IIÍ. t.-c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző, sajtó útján elkövetett cselekményét nem az 1914: XIV. t.-c. 32. §-a