Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 101 A kir. ítélőtábla tehát helyesen, utasította el a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványt, amelynek nyilvánvalóan nem volt más célja, mint a soknemü bizonyítási anyagnak célzatos összekeverése és a bűnvádi eljárásnak ezzel való elhúzása. Az alaki okon panaszolt sérelem mindezeknél fogva nem történt meg. Ami a Bp. 385. § 1. c) pontja alapján bejelentett panaszt illeti, az abban áll, hogy mert a vádlott által szolgáltatott tényállításokra alapítottan a magyarság ellenségei később külföldi időszaki lapban cikkeket tettek közzé, amelyek a magyar állam és nemzet állandó rágalmi pellengéren tartásának célját szolgálták, — a vádlott cselekménye ennélfogva sajtóvétségnek veendő. Minthogy pedig a külföldi időszaki lapban közzétett sajtóközlemények megjelenésétől a vádlott elleni bűnvádi eljárás megindításáig a 6 hónap eltelt, a sajtójogi elévülés bekövetkezett, ebből az okból a vádlott bűnösségének megállapítását az elévülés kizárja, amit a kir. ítélőtábla a védelem szerint törvényellenesen figyelembe nem vett. A kir. Kúria ezt a panaszt is alaptalannak találta. A törvénynek rendelkezéseivel való torzjáték lenne ugyanis, ha a védelmi felfogás mellett lehetővé tétetnék, miként a haza belső ellenségei külföldre szökve ott az állam és a nemzet becsületét, jó hírnevét rágalmazó tények terjesztésével a külföldi ellenséges sajtó útján csorbítsák, aztán gondosan bevárva a sajtó elévülési 6 hónap leteltét, hazajönnének és követelhetnék, hogy a kivárt elévülés okán feleletmentességök elismertessék. De ettől el is tekintve a védelem felfogása jogilag azért tarthatatlan, mert a magyar sajtótörvény csak a magyar sajtószabadságot védi és pedig azért, mert az a magyar alkotmányos szabadság lényeges része. Ámde ez a sajtótörvény és annak a sajtószabadságot védő, kímélő, a sajtó szellemi munkásainak felelősségét az eljárás terhét és különösen az elévülés időtartamát is enyhítő intézkedései nem vonatkoznak egy idegen állam sajtójára és annak munkásaira, amellyel illetve akikkel szemben a magyar állam sem a törvényes rendészeti ellenőrzést nem gyakorolhatja, sem a törvény szerint való büntetőjogi felelősségre vonatásukra irányuló igényét nem érvényesítheti.