Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

92 Anyagi jog. „a rideg önzés és a megközelíthetetlenül mogorva önmagát túléltség volt, neki mindegy volt mennyi ember vérzik el, minél több, annál jobb" — néhai IV. K. volt magyar királyról pedig azt írja, hogy „határtalanul ingatag, gyönge ember volt, akit a hosszú haj, rövid ész vezetett, kétszínű volt, aki becsületszavát megszegve szökött meg Svájcból. A kir. Kúria azért dr. K. G. vádlottat stb. Indokolás: I. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott s a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése értelmében a kir. Kúria ítéletének megállapításainál is alapul vett tényállás szerint dr. K. G. vádlott mint szerző, „Az utolsó koronás Habsburg és a Monarchia szétporlása" cím alatt B-ten az 1923-ik év folyamán nyomtatásban megjelent és terjesztett történelmi tanulmányában néhai I. F. J. volt magyar királyt többek között akként jelemzi, hogy ő „a rideg önzés és a megközelíthetetlenül mogorva, önmagát túléltség volt, — neki mindegy volt, mennyi ember vérzik el, — minél több, annál jobb"; — néhai IV. K. volt magyar királyról pedig azt állítja, hogy „határtalanul ingatag, gyönge ember volt, akit a hosszú haj rövid ész vezetett; kétszínű volt, aki becsületszavát megszegve szökött meg Svájcból." A közvádló ezekre a kijelentésekre alapította a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző kétrendbeli vétség megállapítása végett bejelentett fellebbezését s a kir. főügyész a kir. ítélőtábla felmentő ítélete ellen a Bp. 385. §. \. a) pontjának felhívásával a vádlott bűnösségének a vád értelmében leendő megállapítása végett él semmiségi panaszai, melyet a koronaügyész a kir. Kúria előtt tartott tárgyaláson azzal a módosítással tartott fenn, hogy a vádlottat az 1913: XXXIV. t.-c. 2. §-ába ütköző két rendbeli nyomtatvány útján elkövetett királysértés vétségében kéri bűnösül kimondani. II. vád alapjául szolgáló röpirat tartalmából nyilvánvaló, hogy vádlott ebben a sajtótermékben, mint annak szerzője, az Osztrákrflagyar Monarchia felbomlása alkalmából néhai I. F. J. és néhai IV. K. volt magyar királyok uralkodói képessége, magatartása és tényei felett azok halála után történelmi szempontból kiván bírálatot gyakorolni s ennek keretében nyilvánítja a fentebb idézett véleményét. A történelmi események megírásához s az azokban szereplő egyének bírálatához minden erre hivatott s megfelelő képzettségű írónak, tehát a vádlottnak is joga van. A tudományos történetírás