Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 89 nyéknek a büntető bíróság elbírálása alá juttatása végett a kellő lépések mindig mefelelően megtétessenek. Már pedig ennek a föladatnak az ellátása csakis a kir. ügyész hivatása lehet, aki bűnügyekben az állami közérdeknek a törvényes képviselője. Nyilvánvaló így, hogy az ilyen állami közérdeket veszélyeztető bűncselekményeknél a kir. ügyésznek az eljárás hivatalból való megindítására vonatkozó joga és hivatása kell hogy érvényesüljön, aminek a föntebb kifejtettek szerint a Bv. 23. §-a is helyt ad. Ez a magyarázat és fölfogás felel meg törvényeink szellemének is, amelyei bizonyára ellentétben állna az, hogy míg idegen uralkodók vagy hazai közfunkcionáriusok halála után az ő emlékük meggyalázása miatt a bűnvádi eljárás kezdeményezése a közvádló kir. ügyésznek a föladata, addig a közérdekből való föllépésre hivatott kir. ügyésznek épen a magyar király emlékének a meggyalázása esetén ne legyen ugyanilyen hatásköre. Semmi jogosultsága sem volna annak, hogy a kir. ügyészt az utóbbi ügyeket illetően kevesebb jog illesse meg, mint az előbbiekben és hogy e réven az elhalt magyar király, valamint az ő emléke kevésbbé hathatós büntetőjogi védelemben részesüljön, mint más elhaltak és az ő emlékük. Minthogy pedig a vábdeli tett miatt a bűnvádi eljárás megindítását tényleg a kir. ügyész szorgalmazta, viszont a vádbeli bűncselekménynek a kir. ügyész által indítványozott minősítése a bíróságot nem köti; ezért a kir. törvényszéknek megvolt a törvényes alapja a vádlottnak az ítélet rendelkező része értelmében való bűnösül kimondására. Nem okozott e részben nehézséget a tettazonosság kérdése sem, mert a jogilag védett érdek a tettnek a kir. ügyész által indítványozott minősítésénél (Btk. 141. §. 2.) valamint annak a kir. törvényszék által megállapított mivoltánál (Bv. 22. §.) lényegileg ugyanegy. Mindakét esetben tulajdonkép a királyság eszméje, a királyság intézménye van megtámadva és mindakét esetben a királysági államforma tekintélyének és tiszteletének a fönntartása az, ami a különböző címen történő büntetőjogi védelmet szükségessé teszi. Mindezeknek a figyelembe vételével és mérlegelésével mondotta ki bűnösnek a kir. törvényszék dr. K. G. vádlottat az ítélet rendelkező részében körülírt bűncselekményekben.