Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)
62 Anyagi jog. a vádlottaknak fellebbezésére 1923. évi november hó 3. napján 18. B. 1168/7-1923. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló kir. főügyésznek a koronaügyész által fenntartott, továbbá a kir. ítélőtáblai ítéletnek a kir. törvényszéknél történt kihirdetése alkalmával a kir. ügyésznek szóval bejelentett, külön írásban nem indokolt semmiségi panaszai folytán vizsgálat alá vette és a következő ítéletet hozta: A m. kir. Kúria a kir. ügyész által bejelentett semmiségi panaszt visszautasítja, a kir. főügyész alapos semmiségi panasza folytán azonban a kir. ítélőtábla ítéletének a vádlottak cselekményét minősítő s ezzel kapcsolatban a büntetést kiszabó részeit is, a Bpn. 33. §-a értelmében, a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okból megsemmisíti. T. P. és D. I. vádlottakat azon cselekményük miatt, hogy T. Pvádlott, — D. I. vádlott kérésére Ü.—en 1921. évi január hó 14-én a L. J. szerszámgyárból eltulajdonított bélyegző felhasználásával a bűnjeles, a Máv. kedvezményes áron utazást biztosító „Munkásigazolvány" nyomtatványt azon valótlan tartalommal, hogy D. í. a nevezett gyárnak segédmunkásként alkalmazottja, kitöltötte, ezt D. I.nak átadta, ez pedig T. P. tudtával a hamis tartalmú „Munkásigazolványt" a községi bíróval aláíratta és a község pecsétjével elláttatta, — ekként a vádlottak mindegyike szándékosan közreműködött arra, hogy D. I. vádlott jogviszonyainak lényegére vonatkozóan valótlan tények vezettettek be az említett közokiratba, s tették azt azon célból, hogy D. I. vádlottnak jogtalan hasznot szerezzenek, bűnösöknek mondja ki, mint tetteseket a Btk. 400. §-ában meghatározott, annak második bekezdése szerint minősülő közokirathamisítás bűntette helyett a Btkv. 92. §-a alkalmazása folytán a Btkv. 20. §-a rendelkezéséhez képest lefokozott közokirathamisítás vétségében, s ezért a Btkv. 400 §. 2. bekezdése alapján a Btkv. 92. § -a alkalmazásával a vádlottakat a foganatbavétel napjától számítandó fejenkinti 1 (egy) hónapi fogházbüntetésre ítéli. Az alsóbbfokú bíróságok ítéleteinek egyéb részeit nem érinti. Indokolás: A m. kir. Kúria a kir. ítélőtáblai ítéletnek a p.—i kir. törvényszéknél D. I. vádlott előtt történt kihirdetése alkalmával az ellen a p.—i kir. ügyész által bejelentett semmiségi panaszt a Bp. 434. §-a értelmében visszautasította, mert a kir. ítélőtáblai fellebbviteli főtárgyaláskor a vádnak