Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Rendszeres mutató LVII 736. szám. 390. §. A semmiségi panasz, mely az ítélet kihirdetésekor a törvényhely és minden közelebbi megjelölés nélkül jelentetett be, a perorvoslati indokokban a Bp. 390. §-a értelmében kiegészíthető. (E. H. 1917. évi október 9-én B. IV. 3332/1917. szám.) 737. szám. 425. §. Ha a vádlottat a fellebbviteli főtárgyaláson az önmaga által megbízott védő képviselte és ezelőtt az ítélet kihirdettetett, akkor a vádlott előtt az ítéletet a kir. törvényszéknél nem kell kihirdetni. Ha azonban a védőt nem maga a vádlott bízta meg, akkor a másodbíróság ítélete a vádlott előtt is kihirdetendő és ilyenkor neki is van joga a perorvoslathoz. (E. H. 1917. december 4-én B. IV. 5305/1917. szám.) 738. szám. 441. §. Nincs helye jogegységi perorvoslatnak ott, ahol a konkrét tényállások a törvényes tényálladékok keretébe való beillesztésének felismerő, latolgató, mérlegelő és értékelő bírói munkáról van szó, mert a bíróságok szabad cognitiója jogegységi perorvoslat tárgya nem lehet. (J. E. 1922. évi február 20-án B. I. 660/1922. szám.) 739. szám. 442. §. Nincs helye jogegységi perorvoslatnak, ha a bíróság nem a törvényt sértette meg helytelen értelmezéssel vagy más módon, hanem a tényállást mérlegelte olyannak, mely a félre nem értett és meg nem sértett jogszabályt ki nem meríti. {]. E. 1920. évi október 13-án B. I. 3103/1920. szám.) 740. szám. 462. §. 6. bek., 446. és 449. §. Az újrafelvételi eljárásban hozott ítélet ellen semmiségi panasznak nincs helye, ha ez az ítélet nem tartalmaz oly ténymegállapítást, mely akár önmagában, akár az alapítélet ténymegállapításával kapcsolatosan nóvumnak volna tekintendő. <E. H. 1920. évi május hó 4-én B. IV. 621/1920. szám.)