Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

50 Anyagi jog. Indokolás: A Btk. IV. fejezete a lázadásnak három alakját nyilvánítja büntetendő cselekménynek. Az első a törvényhozás s illetve a kormány ellen irányul (Btk. 152. §-a), a második a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének, hitfelekezetének békéjét, nyugalmát veszélyezteti (Btk. 153. §-a) a harmadik pedig a jogtalan toborzásban nyilvánul meg (Btk. 161. §-a). A lázadásnak első és második alakjánál lényeges tényálladéki mozzanat a csoportosulás. Ez alatt oly gyülekező embertömeg értendő, amely a benne rejlő, az első esetben az alkotmányos jogrend megzavarására, a második esetben pedig az állampolgárok békéjének megbontására alkalmas erővel a saját akaratát törekszik törvényellenesen érvényesíteni. Az államhatalom ellen irányuló lázadás célja anélkül, hogy az államhatalmat teljesen megbénítaná, hogy annak törvényes képviselőit a hivatásuk gyakorlásától teljesen megfosztaná, az, hogy az országgyűlést, vagy a kormámyt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatásának szabad gyakorlatában akadályozza, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valaminek elhagyására kényszerítse. A polgárok valamelyik osztálya, nemzetisége, vagy hitfelekezete ellen irányuló lázadás célja pedig ezeknek fegyveres megtámadása. Nem érintve ezúttal a Btk. 156. és 157. §-aiban a lázadás előidézésére létre jött szövetségre vonatkozó s a vitás kérdéssel nem kapcsolatos rendelkezéseit, a lázadás bűntettére a Btk. 134. §-ában megjelölt módon intézett, vagy terjesztett egyenes, felhívás a Btk. 158. §-a szerint külön bűncselekmény, amely siker esetén felbujtásként, anélkül enyhébben büntetendő. Ezt az előrebocsátott joganyagot vizsgálva nem lehet kétséges, hogy az államhatalom elleni lázadás, mely az állami élet jogrendes működését zavarja meg, létező törvényes országgyűlést, hivatalában levő törvényes kormányt feltételez. Már pedig a közismert történeti események egymásutánjából nyilvánvaló, hogy a bolseviki tanok érvényesítéseért zendülő tömegerő már jóval előbb magához ragadta a magyar állam hatalmát, nevezetesen a törvényhozást és a kormányt és a bitorolt hatalmat a magyar állami és társadalmi élet minden pontján érvényesítette. Amikor az államhatalom már teljesen a bitorlók kezében volt, ezek csak akkor kezdették meg az úgynevezett vöröshadseregnek kényszerrel és veszélyes fenyegetéssel való tovább