Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

78 524. szám. Btk. közösülésnek a tényálladékához nem tartozik s attól egészen külön áll, a sértettnek ily módon okozott egészségháborítása az erőszakos nemi közösüléssel nem eszmei, hanem anyagi halmazatban álló súlyos testi sértés bűntettének a tényálladékát teljesen kimeríti; minthogy azonban ezt a vádlott hátrányára hivatalból figyelembe venni nem lehet, a kir. főügyész pedig csakis az eszmei halmazat megállapításának elmulasztása miatt, holott ez meg nem állapítható, használt semmiségi panaszt: ezért azt a Bp. 436. §-ának negyedik bekezdése alápján el kellett utasítani. Btk. 95. §. 524. szám. Bp. 324. §. Meggyalázó kifejezésnek rágalmazó állítással kapcsolatosan, ugyanazon alkalommal ugyanazon sértettre vonatkozóan történt olyan használata, mely a rágalmazást megállapító tényállításokra való utalással csak azok jellemzésére szolgál, a rágalmazástól különálló bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg. Az ily jogilag egységesnek tekintendő cselekmény miatt felmentésnek s egyúttal elítélésnek nem lehet helye. J. E. 1915. évi március hó 5-én, B. I. 2483/915. sz. Elnök: Vavrik Béla, a kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Szegheő Ignác kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt M. L. ellen a v.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1913. évi október hó 27-én 1913. B. 544/6, sz. alatt, a d.—i kir. törvényszék által pedig vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1913. évi december hó 24-én 14.832. sz. alatt hozott ítélettel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy meggyalázó kifejezésnek rágalmazó állítással kapcsolatosan, ugyanazon alkalommal ugyanazon sértettre vonatkozóan történt olyan használata, mely a rágalmazást megállapító tényállapításokra való utalással csak azok jellemzésére szolgál, a rágalmazástól különálló bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg, az ily jogilag egységesnek tekintendő cselekmény miatt felmentésnek s egyúttal elítélésnek nem lehet helye. Megsértette tehát a törvényt a v.—i kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben M. L. vádlottat a