Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

70 520. szám. Btk. lakos a céget a hozzá intézett és neki Budapesten kézbesített, a feljelentéshez csatolt levelében meggyalázó kifejezéssel illette, a bűnvádi eljárás nevezett J. N. ellen a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt folyamatba tétetvén, a vádlott távollétében megtartott tárgyaláson annak képviseletében megjelent védője elismerte, hogy a kérdéses levelet vádlott írta. A b.—i kir. járásbíróság 1913. évi március hó 28-án 1913. B. I. 296/2. sz. alatt hozott ítéletével J. N. vádlottat a S. és társa b.—i cég irányában elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetében 3 (három) napi fogházra átváltoztatandó 30 (harminc) K pénzbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet a védő a vádlott bűnösségének megállapítása miatt fellebbezte. A b.—i kir. törvényszék a megtartott fellebbviteli tárgyalás alapján 1913. évi május hó 6-án 27.886. sz. alatt hozott végzésével a kir. járásbíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt a Bp. 384. §-ának 4. pontjában megjelölt alaki okból, hivatalból megsemmisítette és az elsőfokú bíróságot a Bp. 471. §-ában előírt eljárásra utasította. Ennek indokolására a kir. törvényszék azt hozza fel, hogy a Btk. 5. §-ának első bekezdése szerint büntetőjogi szempontból külföldnek tekintendő Horvátország területén fekvő Karlóca községben lakó vádlott külföldi s mint ilyen a Magyarországon elkövetett bűncselekmény miatt a Btk. 5. §-ának második bekezdése értelmében a magyar törvény határozatai szerint büntetendő ugyan, minthogy azonban az eljárás idején saját hazájában tartózkodott, a Bp. 471. §-ában előírt eljárás követendő és a további teendőkre nézve az igazságügyminiszter utasítása kikérendő lett volna; a kir. járásbíróság tehát hatáskörét túllépte azzal, hogy a fentjelzett intézkedések tétele előtt az ügy érdemleges elbírálásába bocsátkozott. A törvényszék végzésének indokolásában foglalt fenti kijelentés, valamint az arra alapított rendelkezés törvénysértő. Az 1868 : XXX. t.-c. I. §-a értelmében Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek. Ebből az egységes állami közösségből, továbbá a Btk. 6. §-ának első bekezdésében, valamint az 1879 : L. t.-c. I. §-ában foglalt rendelkezésekből, melyek szerint „magyar honos" kifejezés