Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

52 51/?. szám. 1883: XLIV. t.-c. az ipar- és népbank vezérigazgatója a kézizálog-kölcsönügyletről szóló 1881 : XIV. t.-c. szabályainak megszegése által elkövetett azon t.-c. 23. §-a alá eső kihágás miatt terheltetett azon az alapon, hogy a nevezett intézet zálogkölcsön-üzletében a vezérigazgató tudtával az az eljárás volt gyakorlatban, hogy az egy hónapnál hosszabb időre történt elzálogosításoknál a kölcsönösszeg 12%-ában megállapított zálogkölcsöndíj az elzálogosítás egész időtartamára a kölcsönösszegből előre levonatik és abból a fél részére a zálognak a lejárat előtt történt kiváltása esetében mi sem téríttetik vissza, minek tanúságául az ipar- és népbank által a kir. járásbírósághoz beterjesztett zálogfőkönyvi kivonat is szolgál, mely szerint az 1907. évi augusztus hó 2-án adott 50 korona kölcsön után három hónapra kiszámított 1 kor. 50 fillér kamat szedetett, habár a zálogtárgy már augusztus 10-én váltatott ki; az 1907. évi november hó 2-án felvett 100 korona kölcsön után 3 hónapra kiszámított i2°o kamatként 3 korona szedetett, habár a zálogtárgy már november 8-án váltatott ki és az 1907. évi november hó 6-án felvett 146 korona kölcsön után három hónapra kiszá* mított 4 korona 38 fillér kamat szedetett, habár a zálogtárgy már november hó 8-án váltatott ki. A kir. járásbíróság 1908. évi április hó 28-án 1907. B. I. 1092/11. szám alatt hozott végzésével, habár a fent előadott tényállást megállapítottnak vette, a bűnvádi eljárás megindítását, hivatkozással a Bp. 527. §-ára megtagadta azért, mert az 1881: XIV. t.-c. 11. §-a csak azt rendeli, hogy egy hónapnál tovább terjedő ügyletnél a zálogkölcsöndíj napokra számítandó; arra nézve azonban, hogy a több mint egy hónapra előre beszedett kamatból a zálogtárgynak a lejárat előtt való visszaváltása esetén a megfelelő rész visszatéríttessék, törvényes rendelkezés nem lévén, a feljelentett tett nem bűncselekmény. Az ügyészségi megbízottnak a kir. járásbíróság végzése ellen bejelentett, a kir. ügyész által is fenntartott felfolyamodását az a—i kir. törvényszék 1908. évi augusztus hó 28-án 9647. szám alatt hozott jogerős másodfokú végzésével elutasította. Mindkét alsófokú bíróság azzal a kijelentéssel, hogy az eljárás alapjául szolgáló tett nem bűncselekmény és a bűnvádi eljárás megindításának a jelzett kijelentésre fektetett megtagadásával, a törvényt megsértette.