Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

46 jll. szám. Btk. jogerőssé vált ítéletével megállapította, hogy nevezett F. M. 1910. évi január hó 20-án Zs—án az utcán a 14 éves A. M.-t zsebkéssel szándékosan, de ölési szándék nélkül megszúrta és rajta 10 nap alatt gyógyult sérülést ejtett; valamint megállapította azt is, hogy vádlottnak a cselekmény elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt. Ezen tényállás alapján a kir. járásbíróság vádlottat a Btk. 301. §-ában körülírt súlyos testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért a Btk. 302. ^-a alapján húsz (20) napi fogházra ítélte el; ezen büntetés végrehajtását azonban a Bn. 1. §-ának alkalmazásával felfüggesztette. A büntetés végrehajtásának a Bn. 1. §-a alapján a jelen esetben kimondott felfüggesztésével a kir. járásbíróság a törvényt megsértette. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket a Bn. II. fejezete tartalmazza. Az a tény, hogy a Bn. a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket külön fejezetbe foglalta egybe, már magában véve is bizonyítja, hogy a Bn. I. fejezetében foglalt büntetés feltételes felfüggesztéséről szóló rendelkezések a fiatalkorúakkal szemben nem alkalmazhatók. Az a körülmény, hogy a fiatalkorúak a Bn. 26. §-a szerint fogházra is ítélhetők, a büntetés felfüggesztésének azokkal szemben való alkalmazását nem indokolhatja, mert fogházbüntetésre -a bíróság a fiatalkorút a Bn. 26. §-& értelmében csak abban az esetben ítéli, ha a Bn. 17. §-ában felsoroltaknál szigorúbb intézkedésre van szükség; s különösen oly fiatalkorú — mint a jelen ügyben szereplő vádlott — ellen, ki a cselekmény elkövetésekor életének tizenötödik évét még be nem töltötte, fogházbüntetés csak a legsúlyosabb esetekben állapítható meg. Amennyiben tehát szigorúbb intézkedésre nincs szükség, a bíróság a Bn. 17. §-ának 1—3. pontjaiban felsorolt intézkedések valamelyikét alkalmazza; de a szigorúbb intézkedés szükségességének felismerése egyrészt és másrészt a kiszabott fogházbüntetés végrehajtásának a Bn. 1. $-a alapján különös méltánylást érdemlő okból való felfüggesztése már magában véve is ellenmondást képez. Egyébként a Bn. rendelkezéseinek egybevetéséből, valamint