Büntetőjogi határozatok tára. V. kötet (Budapest, 1915)

359- §• $02. szám. 33 ott 1910. évi szeptember hó 15-én 8040 sz. alatt, a b—i kir. ítélő­tábla által pedig a kir. ügyésznek és vádlottnak fellebbezésére 1910. évi december hó 9-én 9110 sz. a. elintézett bűnvádi ügyet a kir. főügyésznek a koronaügyész által is fenntartott semmisségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítélete a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meg­határozott semmisségi okból a Bp. 437. Í;. harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik és Sz. P. vádlott bűnösnek mon­datik ki a Btk. 359. $-ban meghatározott, a Btk. 356. §. 1. tétele szerint minősülő sikkasztásnak tekintendő vétségben s e miatt a Btk. 359. alapján az ítélet foganatba vétele napjától számítva tizennégy (14) napi fogházra és egy (1) évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: A kir. ítélőtábla által megállapított tényállás sze­rint az i—i 2240. számú telekjegyzőkönyvben A 1. 1—4. sorszám alatt felvett s vádlott tulajdonát képező ingatlanokra B. L. végre­hajtatónak 100 korona és járulékaiból álló követelés erejéig a végrehajtási zálogjog 1909. évi február hó 19-én bekebeleztetett és 1909. évi május hó 29-én az árverés kitűzése is feljegyez­tetett. Vádlottnak mindezekről tudomása volt. Az utóajánlat foly­tán elrendelt s másodízben 1909. évi október 23. napjára kitűzött árverési hirdetményt is vádlott 1909. évi szeptember hó 25-én kézhez vette. Ennek dacára vádlott 1909. évi szeptember hó utolsó nap­jaiban az árverés tárgyát képező ingatlanon épült ház tetőzetét leszedte, az épületfákat, ablakokat és ajtókat, továbbá az udvaron volt kútágast, 30—40 darab fűzfát, nemkülönben a szöllőben volt s rendeltetésükhöz képest a földbe vert 1000 darab szöllő­karót kiszedte s mind e kétszáz koronán aluli értékű tárgyakat az ingatlanról elvitte és elidegenítette. A valónak elfogadott ezen tényállás mellett a kir. Ítélőtábla tévesen mondotta ki azt, hogy vádlott cselekménye nem foglalja magában sem a vád tárgyát képező, sem más büntetendő cselek­mény tényálladékát. Téves a kir. ítélőtábla álláspontja azért, mert az ingatlanra bekebelezett jelzálogjog kiterjed az ingatlan tartozékára is; a végrehajtási zálogjognak már pusztán a bekebelezése, valamint az Büntetőjogi Határozatok Tára. V. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom