Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

222. §. j£& szám 89 Ez történt a jelen esetben is és ebben az esküben foglalt ténykörülmény bizonyult be valótlannak. Helyesen állapították meg tehát az alsóbíróságok vádlott bűnösségét. De a bűnösség nem alapítható a Btk. 215. §-ára, mert az 1893: XVIII. tc. 221. §-a csak a 95—99. §-aiban említett vallomásokra vonatkozik, vádlott pedig nem ezen, hanem a 100. §. alapján lett esküre bocsátva, mely esküre nézve az 1868: LIV. tc. szabályai alkalmazandók lévén, vádlott cselekménye a Btk. 219. §-a alapján volt minősítendő és büntetendő stb. 348. szám. Btk. 222. Annak a körülménynek, amelynek bizonyítására a tettes mást reábírni törekedett, az ügy lényegére kell vonatkoznia. E. H. 1890. évi február hó 24-én 8835/B. 1889. sz. Elnök: Osztrovszky József kúriai tanácselnök. Előadó: Neuberger Ignác kúriai biró. A kir. Kúria hamis tanuzásra reábirás bűntette miatt vádolt Ö. J. N. ellen a b—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1888. évi december hó 7-én 44,287. sz. a., a b—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlott fellebbezésére 1889. évi május hó 6-án 11,241. sz. a. elintézett bűnvádi ügyben a vádlott és a kir. ügyész fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy a Btk. 213. és 215. §-ai szerint a hamis tanuzásnak egyik ismérve az, hogy a vallomás az ügynek lényeges körülményeire vonatkozzék és ez okból a Btk. 222. §-ában meghatározott büntetendő cselekménynél, vagyis oly esetben, melyben valaki mást hamis tanuzásra reábírni törekszik, szintén okvetlenül szükséges, hogy a reábirás az ügynek lényeges körülményeit érintő hamis tanuzásra vonatkozzék; tekintve, hogy a K. D. által panaszolt csalás miatt indított vizsgálatnál vádlott S. R.-re mint tanura csak azon körülménynek bizonyítása végett hivatkozott, hogy K. D.-né panaszos vádlottat már hosszabb idő óta ismeri és ez okból magát dr. K. ügyvédként be nem mutathatta; tekintve, hogy e körülmény az ügy eldöntésére nézve lényeges körülményt nem képez, már annál fogva sem, mert vádlott ellen nem bizonyíttatott, hogy magát valóban dr. K. ügyvédnek bemutatta, de főleg azért, mert a panaszos férje elleni követelés tettleg fennállott és így