Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

J44-. szám. 8.5 A kir. Kúria hamis tanuzás bűntette, illetve az abban való részesség miatt vádolt Sch. H. és Sp. D. és L. J. ellen a b—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1903. évi ápril hó 31-én 1697. sz- a> a b—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlottak terhére a kir. ügyésznek fellebbezésére 1903. évi nov. hó 11-én 6487. sz. a. elintézett bűnvádi perben vádlottaknak és védőiknek lejelentett és Írásban is indokolt semmisségi panaszuk folytán következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasíttatnak. Indokok: Vádlottak és védőik semmisségi panaszukat a Bp. 385. §-ának 1. a) és a most idézett törvényszakasz 3. pontjára -alapították. Minthogy azonban a kir. Kúria köteles határozatát a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani; minthogy a kir. ítélőtábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy Sch. H. és S. D. vádlottak a L. J. III. r. vádlott által M. V. B. & Co. b—i cég ellen végrehajtás megszüntetése iránt indított rendes perben, 1901. évi szeptember hó 26-án azon hamis tanúvallomást tették, hogy L. J., néhai G. H. b—i ügyvédnél mint a nevezett cég képviselőjénél, 1901. évi június hó 16-án, az ő jelenlétükben 1800 frtot fizetett le és ezen vallomásukat esküvel is megerősítették, továbbá hogy L. J. vádlott kitanítás mellett bírta reá Sch. H. és S. D. vádlottakat az általuk elkövetett és fentleírt hamis tanuzás bűntettének elkövetésére; minthogy pedig az ily módon valóknak elfogadott tények büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítják és így a bíróságok azáltal, hogy a vádlottakat bűnösöknek mondották ki, a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését tévesen nem alkalmazták, és pedig nem alkalmazták tévesen azért, mert az a körülmény, hogy a polgári bíróság Sch. H. és S. D. vádlottak mint tanuk vallomásának jelentőséget nem tulajdonított, büntetendő cselekmény hiányát nem állapítja meg, miután a törvény azt, hogy abból joghátrány származzék, nem is kívánja, hanem csak azt, hogy a tanú a polgári ügyben, annak lényeges körülményeire nézve tegyen hamis tanúvallomást s ezt esküvel megerősítse, és mert a 43. nsz. alatti tanuvallomási jegyzőkönyvből kitűnői eg, a polgári perbeli tanúvallomások kivétele körül, a törvényes alakszerűségek lényegileg nem sértettek meg; . . .