Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

7* 339- szám. Btk. e bizonyíték mint fölösleges, az itt és az esküdtbirák végzésében felhozott okokból helyesen mellőztetett. Btk. 339. szám. 172. §. 3. bek. A Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében meghatározott cselekmény tényálladékához nem tartozik az «egyenes felhivás». E. H. 1903 évi szeptember hó 2-án 7378/B. 1903. sz. Elnök : Kelemen Mór tanácsvezető kúriai biró. Előadó: Tarnai János kúriai biró. Koronaügyészség: Katona Béla koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria izgatás vétségével vádolt K. L., dr. O. Gy. és dr. L. F. ellen folytatott bűnperben, amelyben a m—i kir. tör­vényszék mint esküdtbíróság 1903. évi január hó 3. napján 1214. sz. a. ítélt, a vádlottaknak és K. L. vádlott védőjének ezen ítélet ellen közbevetett semmiségi panasza folytán 1903 szep­tember hó 2. napján következő végzést hozott: Vádlottaknak és K. L. védőjének a Bp. 385. §-ának 3. pontja alapján bejelentett semmisségi panaszai visszautasíttatnak, a többi semmisségi panaszok elutasíttatnak. Indokok: . . . L. F. vádlott a Bp. 427. §-ának 4. pontjára hivatkozással semmisségi panaszt jelentett be amiatt, mert az esküdtekhez intézett kérdések feltevésénél a Bp. 355. §-ának pa­rancsoló rendelkezése sértetett meg. A sérelmet a semmisségi panasz indokolása abban jelöli meg, hogy a Btk. 172. §-a máso­dik bekezdésének tényálladékára irányuló főkérdésbe nem véte­tett fel az «egyenes felhivás» alkateleme. A semmisségi panasz ez irányban is alaptalan, mert az ((egyenes felhívási) a Btk. II. részének VI. fejezetében meghatá­rozott cselekmények közül csak a 171. §. és a 172. §. első bekez­désében körülirt izgatási cselekményeknek tényálladéki eleme. A Btk. 172. §-ának második bekezdése csak az elkövetési mód tekintetében utal a 171. §-ra, hogy t. i. az izgatásnak nyilváno­san, szóval, nyomtatvány utján stb. kellett elkövettetni; az ((egye­nes felhívása pedig nem elkövetési mód, hanem maga az elköve­tési cselekedet. A gyűlöletre való izgatás lelki állapot előidézését jelenti, a ((felhívás » szónak pedig csak tettre vagy mulasztásra vonatkozólag van nyelvtani értelme s a Btk. 171. §-ában és a 172. §-nak első bekezdésében is ezekre vonatkozólag van használva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom