Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

72 J^5- szám. Btk. ügyelet, hanem azoknak üzeme is az állami közigazgatás egyik tényezőjévé vált; tekintve, hogy a m. kir. Kúria már több alkalommal kimondotta, hogy a m. kir. államvasutak hivatalnokai közhivatalnokoknak tekintendők; tekintve, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága, illetve annak kebelében alakult fegyelmi bizottság a m. kir. kormány által kinevezett hivatalnokai felett is fegyelmi hatáskörrel bír; tekintettel végre arra, hogy a Btk. 227. §. rendelkezéséhez képest a Btk. 260. §. szerint minősülő rágalmazás vétsége fegyelmi vétséggel való valótlan váddal is elkövethető: ezekhez képest a kir. Ítélőtábla helyesen határozott, midőn a m. kir. államvasutak igazgatóságát a Btk. 164. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságnak tekintve, a vádbeli cselekményt a Btk. 260. §-a szerint rágalmazás vétségének minősítette. A kir. ítélőtábla tehát a törvényt nem alkalmazta tévesen sem abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapítja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát ? sem a vádbeli cselekmény minősítésénél. Btk. 335- szám. 164. §. Az egyházi hatóság: nem tartozik a Btk. 164. §-ában említett hatóságok közé. E. H. 1906. évi február hó 21-én 1819/B. 1906. sz. Elnök: Vájkay Bertalan, kúriai biró. Előadó: Vajkó Pál kisegítő biró. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. t A kir. Kúria hatóság elleni erőszak bűntette miatt vádolt L. T. ellen a 1—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1905. évi június hó 24-én 3277. sz. a., a t—i kir. ítélőtábla által pedig vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1905. évi októ. ber hó 24-én 2163. sz. ítélettel elintézett bűnvádi perben a vádlott védőjének semmisségi panasza folytán következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bíróságnak az ítélete a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a Bp. 437. §. harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik és vádlott az ellene emelt vád alól a Bp. 326. §. 1. pontjának megfelelően felmentetik.