Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

192 4-IQ. szám. Btk. kiállja; evégett 1902. évi január hó 20-án a sz—i kir. ügyészség­nél jelentkezett, a fogházfel ügy elő által magát S. P. neve alatt, az ennek személyazonosságát igazoló adatoknak a törzskönyvbe való bejegyeztetése mellett, az elitéltek közé felvétette és az egy havi fogházbüntetést tényleg megkezdette; időközben azonban kiléte kiderülvén, 1902. évi január 25-én a fogházból elbocsátta­tott és S. P. ellen a büntetés foganatba vétetett. A fogházfelügyelő által vezetett törzskönyvek mint köz­hivatalnok által törvényes hatáskörében vezetett olyan könyvek, melyek a büntetés kiállását közhitelességgel bizonyítják, kétség­telenül közokiratok. Annak a ténynek a törzskönyvbe való bevezetése, hogy valaki büntetését megkezdette vagy kiállotta, amennyiben ez a tény valótlannak bizonyul, nemcsak a bevezetettnek jogviszo­nyait érinti, hanem sérti az államhatalomnak azt a lényeges jogát is, hogy a büntetést, melyre valaki elítéltetett, az elítélt és ne más szenvedje. Mindamellett, habár K. J. vádlott a valóságnak meg nem felelő bemondásai által ezeknek a törzskönyvbe való bevezeté­sét idézte elő, cselekménye még sem minősíthető a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisításnak, mert szándéka nem a hamis bevezetések eszközlésére, hanem arra irányult, hogy a sógora S. P. ellen megállapított szabadságvesztésbüntetés kiállása végett való jelentkezésével nevezett sógorát a büntetés alól megszabadítsa, vagyis ténykedésével segítséget nyújtott nevezett sógorának arra, hogy az büntetlenül maradjon. K. J. vádlottnak jelzett cselekménye, minthogy azt a kir. ítélőtábla által elfogadott megállapítás szerint abból a célból követte el, hogy az igért pénzbeli jutalmat elnyerve, magának vagyoni hasznot szerezzen, a Btk. 374. és 376. §-ai alá eső bűn­pártolás vétségének összes alkatelemeit magában foglalván, ne­vezett vádlottat ebben a vétségben bűnösnek kellett kimondani. Az a tény, hogy K. J. vádlott a bűnpártolást sógora, tehát a Btk. 78. §-ában megnevezett hozzátartozója érdekében követte el, a cselekmény büntethetőségét nem szűnteti meg, mert a Btk. 378. §-ának bűntelenséget biztosító rendelkezése a bűnpár­tolásnak a jelen ügyben fennforgó, a Btk. 376. §-ában meghatá­rozott esetére nem terjed ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom