Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

62. §. 2S{- szám. 9 a 62. §. arra az esetre szorítkozik, midőn a büntetendő cselekmény nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat közzététele, vagy terjesztése által követtetett el; s ebben az esetben az ott felsorolt tárgyak elkobzása és megsemmisítése ítélet által akkor is kimondandó, ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indíttathatik meg. A 62. §-nak ez a szövegezése nem enged kétséget az iránt, hogy a büntetendő cselekmény tényálladékát megállapító tartalommal bíró nyomtatványok elkobzása és megsemmisítése ezen §. parancsoló rendelkezésére alapítandó akkor, ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg. Másrészt azonban kétségtelen az is, hogy a nyomtatványok elkobzása és megsemmisítése akkor, ha a bűnösség kérdésében ítélet nem hozatott, a Btk. 61. §-ára nem fektethető. Kitűnik ez a bűnvádi perrendtartásnak a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmény esetében követendő eljárást szabályozó XXX. fejezetéből is, amennyiben a Bp. 574. §-ának második bekezdése szerint a vád tárgyává tett nyomtatványról az 1878 : V. t.-c. 61. és 62. §-ai értelmében az ítéletben kell intézkedni, ha pedig a bűnösség kérdésében ítélet nem hozatott, vagyis az 1878 : V. t.-c. 62. §-ában meghatározott amaz esetben, melyben a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg, a Bp. 575. §-ának második bekezdéséhez képest a Bp. XXV. fejezetében foglalt rendelkezések (477. §.) szerint kell eljárni. Kétségtelen tehát, hogy a kir. ítélőtábla a jelen esetben a lefoglalt nyomtatványoknak a kir. ügyész részéről szorgalmazott elkobzását és megsemmisítését a Btk. 61. §-a alapján csak a törvény megsértésével rendelhette el. De törvénysértést követett el a kir. törvényszék is annyiban, amennyiben a kir. ügyésznek a lefoglalt nyomtatványok elkobzása és megsemmisítése iránt előterjesztett kérelme folytán 1908. évi június hó 27-én 35152. szám alatt hozott végzésével, hivatkozással a Btk. 62. §-ára és a Bp. 477. §-ára főtárgyalásra határnapot tűzött ki, mert a Bp. 477. §-ában szabályozott eljárásnak a főtárgyalási határnap kitűzésével való folyamatba tétele az idézett 477. §. szerint csak a kir. ügyészség vagy a magánvádló kérelmére rendelhető el, már pedig a kir. ügyész a jelen esetben a főtárgyalás kitűzésének alapjául vett indítványában egyenesen