Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

126 372. szám. Btk. A kir. Kúria, tekintettel a bevádolt cikkek össztartalmára és a bevádolt tételeknek az illető közlemények egész szövegével való összefüggésére, úgy találta, hogy a közleményeknek célzata nem az, hogy a főmagánvádló hivatali működése tétessék birálat tárgyává, hanem az, hogy a főmagánvádló általában mint a tár­sadalom tagja kisebbíttessék. Ehhez képest a sértettet a főmagán­vád emelésére jogosultnak találta és nem látván a Bp. 384. §-ának 11. pontjának hivatalból észlelendő semmisségi esetét fennforogni, a vádlott és védője által érvényesített semmisségi okok elbírálá­sába bocsátkozott. Vádlott és védője aBp. 384. §-ának 9. pontja alapján azért je­lentettek be semmisségi panaszt, mert a védő azon indítványának, hogy a főmagánvádló mint közhivatalnok ellen az állított tények valóságának bizonyítása a Btk. 263. §-ának 1. pontja értelmében megengedtessék, hely nem adatott. Az esküdtbíróság I. számú végzése a védő indítványát azért utasította el, mert a bevádolt állítások és kifejezések egyrészt nem vonatkoznak a főmagánvádló hivatásának gyakorlatára, másrészt nem bizonyíthatók, mert a családi életet érintik és mert köz- vagy_ jogos magánérdek nem forog fenn. E határozatnak az a része, mely a családi életet érintő állí­tások valóságának bizonyítását meg nem engedte, mint a Btk. 264. §-ának 4. pontjának megfelelő, kifogás alá nem eshetik. Helyes a neheztelt határozatnak az a része, mely a főmagánvádló magánjellemét támadó állítások és kifejezések valóságának bizo­nyítását megtagadta, mert ezeket a kir. Kúria sem találta a fő­magánvádló hivatásának gyakorlatára vonatkozóknak. A per­orvoslat indokolása e vonatkozást azért tekinti megállapíthatónak, mert a köztisztviselő magánjelleme nem választható el hivatal­noki személyiségétől. Ez a nézet azonban nem fogadható el. Ha a törvény ezt az elválasztást lehetőnek nem tartaná, akkor álta­lában megengedné közhivatalnokkal szemben a valóság bizonyí­tását ; a törvény helyes értelme tehát az, hogy az állított ténynek vagy a kifejezésnek a közhivatalnok hivatali működésével köz­vetlen kapcsolatban kell állania, amit világosan ki is fejez a ter­minológiája (((hivatásának gyakorlatára))). Minthogy pedig az oly általános kitételek, mint «hazug», «népbolondító» stb. a bevádolt cikkekben sem hozatnak közvetlen kapcsolatba a főmagánvádló

Next

/
Oldalképek
Tartalom