Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

2Ó0. §. JÓJ. szám. ii5 mazás vétségének megállapítására nézve; egyébként azonban a kir. járásbíróság ítéletét, az abban felhozott indokok alapján hagyta helyben. Ámde a Btk. 260. §-ába ütköző bűncselekmény megállapíthatásának alapfeltételét az képezi, vájjon a vád valótlannak bizonyult-e ? Minek bírói megállapítására alkalmas ténybeli adatok hiányában az, hogy a vádlott bűnügyi följelentést tett és azt fenntartotta, büntetendő cselekményt nem foglal magában. A védő által a bűnösség megállapítása miatt emelt semmisségi panasz elbírálásánál tehát az volt vizsgálandó, hogy a másodbíróság által az elsőbíróság ítéletéből felhozott indokok szerint valóknak elfogadott tények alkalmasak-e a bűncselekmény tényálladékának megállapítására, illetve ez esetben annak bírói kimondására, hogy a Sz. V. vádba tett állításai valótlannak bizonyultak; mert ez már nem ténybeli megállapítást, hanem a valóknak elfogadott ténybeli adatokra alapított bírói kijelentést képez abban az irányban, hogy a vádbeli cselekmény tényálladéka fennforog. Az anyagi büntetőtörvény rendelkezései sohasem szigoríttathatván, figyelembe veendő ehelyütt, hogy a Btk. 260. §-ába ütköző bűncselekmény létrejöttének ama föltétele, hogy a vád valótlannak bizonyult légyen, csak az erre nézve fennforgó pozitív tényekre alapítható s ezzel egyértelműnek nem vehető az, hogy a vád bizonyítást nem nyert. A jelen ügyben hozott elsőbírósági ítéletnek a másodbíróság által elfogadott indokolása szerint e részben a lopás tárgyában hozott jogerős megszüntető végzésben foglalt megállapítások vétettek alapul. Ezeknél fogva azonban, minthogy a H. G. ellen lopás gyanúja miatt lefolytatott eljárás a p—i kir. törvényszéknek 8701/91. sz. a. hozott és a kir. ítélőtábla által helybenhagyott jogerős végzése szerint a felsorolt gyanuokok nyomatéktalansága folytán és ténybeli bizonyítékok hiányából szüntettetett meg, anélkül, hogy a Sz. V. által gyanúokokként felsorolt körülmények valamely részben valótlanoknak mondattak volna: Sz. V. ellenében ez esetben a rágalmazás tényálladékának megállapítása az anyagi törvény téves alkalmazásán,alapszik; s ez okból őt a Bp. 437. §. 3. bekezdéséhez képest az alsóbíróságok ítéleteinek megsemmisítésével a vád alól föl kellett menteni, habár az általa, mint káros 8*