Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

Rtk 30 199. szám. B. 1124/7. sz. a. hozott ítéletével W. H. vádlottat a vád alól a Bp. 326. §-ának 1. és 3. pontjai alapján felmentette; a felmentés indokául azt hozván fel, hogy a vád tárgyává tett kitételek sem a rágalmazás, sem a becsületsértés tényálladékának megállapítására nem alkalmasak; s hogy W. H. a kérdéses nyilatkozatokat a becsületügyi választmány által a T. A. ellen megindított becsületügyi eljárás folyamán hozzá intézett felhívásra tette ; az azokban esetleg foglalt rágalmazás és becsületsértés miatt tehát bűnvádi eljárásnak a Btk. 266. §-a értelmében nincs helye. A T. A. főmagánvádló képviselője által vádlott felmentése miatt fellebbezett ezt az ítéletet a 1.—i kir. törvényszék 1907. évi április hó 8-án 2059. sz. a. hozott másodfokú jogerős ítéletével a Bp. 326. §. 1. pontjának és az erre vonatkozó indokolásnak mellőzésével helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a Btk. 266. §-ára alapított és megfelelőnek nyilvánított indokát elfogadta s hogy miután az idézett §. értelmében a jelen esetben bűnvádi eljárásnak nincs helye, annak bíiálatát, hogy forog-e fenn becsületsértés vagy rágalmazás, mellőzendőnek találta. A kir. törvényszék azzal, hogy a jelen esetben vádlott felmentését a Btk. 266. §-ára fektette, a törvényt megsértette. A Btk. 266. §-a ugyanis a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag állíttatott, illetőleg használtatott. A törvénynek ez a rendelkezése — mint az a kir. Kúria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1906. évi március 8-án 2419. sz. a. hozott határozatban (B. H. T. 41. sz.) már kifejtetett — a jog képviselésének és a vádlottak védelmének szabadságát megóvandó, ebből a célból biztosít büntetlenséget a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetőjének arra az esetre, ha a tényt vagy gyalázó kifejezést a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával vagy az ügyiratokban állította, illetőleg használta. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazhatósága tehát ((ügyfelek*, vagyis olyan felek létezését tételezi fel, akik a köztük